Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

kell szabni azt a határidőt, amelyen belül a tulajdonosnak — kötelezettségvállalásához képest — a kisajátított épületet, illetőleg az ideiglenes cserelakást ki kell ürítenie. A határidőt a bíróságnak — a kiürítés időleges akadályának figyelembevételével — mindkét fél méltányos érdekeinek megfelelően kell meghatároznia. A bíróságnak rendelkeznie kell továbbá arról is, hogy ha a tulajdonos az említett határidőn belül a kisajátított épületet, illetőleg az ideiglenes cserelakást kiüríti és ezt igazolja, kérheti a bírósági letétbe helyezett öszszegnek részére való kiutalását. Ha viszont az említett határidőn belül kiürítési kötelezettségének nem tesz eleget, erre az esetre a kisajátítást kérőt az ítéletben fel kell jogosítani, hogy megfelelő cserelakás (cserehelyiség) biztosítása és ennek igazolása esetén a bírósági letétbe helyezett öszszegnek részére való visszautalását igényelhesse. PK 23. szám (Hatályon kívül helyezte a PK 405. sz. kollégiumi állásfoglalás.) PK 24. szám (A PK 405. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Értékveszteség megállapítására mind az üres telek, mind pedig a beépített ingatlan részkisajátítása esetén — az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 16. §-a alapján — akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ez esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkenését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a viszszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított rész után járó kártalanítási öszszeget. A Tvr. 16. §-a értelmében a kisajátítással kapcsolatos értékveszteséget meg kell téríteni. Értékveszteségként a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a visszamaradt ingatlanrész értékének csökkenését kell megtéríteni. Részkisajátításnál a bíróságnak az értéket befolyásoló valamennyi tényező felderítésével és beható mérlegelésével kell megállapítani, hogy a visszamaradt ingatlannál mutatkozik-e egyáltalán értékveszteség. Többek között vizsgálnia kell, hogy a visszamaradt terület megfelel-e a szokásos házhelynagyságnak, a beépítettség arányának növekedésével nem csökkent-e a használhatósága, értékesíthetősége, illetőleg forgalmi ára. De egyéb körülmények is befolyásolhatják a visszamaradt ingatlan értékét, pl. az, hogy a telek szabálytalan alakúvá vált, beépíthetősége korlátozódott, hasznosíthatósága csökkent, vagy hogy kertes háznál a kertet túlnyomó részben kisajátították. 118