Polgári és gazdasági elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1980)

gyümölcsfák stb.), a méltányos lakásszükséglet kielégítésére azonban a lakásnak alkalmasnak kell lennie. Ilyen esetben a kiköltöztetés végrehajtása bírósági végrehajtás útjára tartozik. A közös tulajdon megszüntetése iránti keresetindításra — jogszabály eltérő rendelkezése hiányában — akkor is lehetőség van, ha valamely ingatlan részben személyi, részben társadalmi tulajdonban áll. A Ptk.nak az állami és szövetkezeti szocialista tulajdon védelméről szóló rendelkezései folytán azonban ilyenkor is különös gonddal kell őrködnie afelett, hogy azokat sérelem ne érje. Ehhez képest ilyenkor az állam (szövetkezet) ellenzésével szemben a közös tulajdonnak értékesítés útján való megszüntetését mellőzni kell, s a megszüntetést a természetbeni megosztásra kell korlátozni. III. A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. Sem ez a §, sem a Ptk. 148. §-a nem említi azt, hogy alkalmatlan időben a megszüntetés nem követelhető, sőt a Ptk. miniszteri indokolása kifejezetten arra utal, hogy a törvény a korábbi jogban ismert ezt a tilalmat elejti, mert társadalmunk gazdasági viszonyai között annak nincs létalapja. A miniszteri indokolás is említi azonban, hogy a megosztás jogának visszaélésszerű, a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sértő gyakorlása ellen a Ptk. 5. §-a védelmet nyújt. Lehetnek esetek, amikor a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset az alkalmatlan idő fogalmának teljes kikapcsolása mellett is alaptalannak mutatkozik, és így azt el kell utasítani. Ilyen lehet például az, ha valaki megszerzi a közös tulajdonban álló ingatlan egy hányadát és rövidesen közösség megszüntetési perrel lép fel az anyagilag jóval erőtlenebb, a magához váltásra fel nem készült bennlakó tulajdonostárssal szemben és az értékesítést így szorgalmazza. Megtörténhet, hogy a bennlakó tulajdonostársnak hibáján kívül elnehezült helyzetét akarja a másik tulajdonostárs kihasználni. Különélő vagy volt házastársak között is megtörténhet, hogy az egyik fél a másikkal szemben úgy lép fel, hogy annak inkább zaklatási vagy bosszantási jellege van. A közös ingatlant özvegyi vagy más haszonélvezeti, esetleg használati jog terheli, ami az értékre befolyással van, s az egyik tulajdonostárs erre való tekintet nélkül szorgalmazza az értékesítést, amit a másik ellenez. Ilyen eredménnyel járhat a tulajdonosok körén kívül eső — az ingatlannyilvántartásban (telekkönyvben) feltüntetett — más jogosult olyan védekezése, amellyel kimutatja, hogy a közösség ilyen vagy olyan módon való megszüntetése az ő jogait sérti. Az érdeksérelmet ugyanis az ilyen jogosult sem köteles tűrni. A bíróság a közös tulajdon tárgyát a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése alapján nem adhatja olyan tulajdonostárs tulajdonába, akinek a tulajdonszerzése jogszabály tilalmába ütközik. Kimerítő felsorolást e tekintetben nem lehet adni, csak azt lehet kiemelni, hogy a közös tulajdon megszüntetését a tulajdonostársak vagy más jogosultak kárára (jogaik, törvényes érdekeik sérelmére, illetéktelen előnyök elérése végett) nem lehet követelni, ilyen helyzetekben tehát a keresetet alaptalannak kell minősíteni. IV. Ingatlan közös tulajdonának a megszüntetése iránt benyújtott ke111