Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

66 A m. kir. közig, bíróság pénzügyi osztályának határozatai delkezik, hogy ennek más értelmet adni még akkor sem lehetne, ha alapos volna is a panaszosnak az az állitása, hogy a törvényhozó minden kártérítési összeget fel akart menteni az illeték alól. „Életjáradék czimén kifizetett összegekről és minden a biztositó intézetre a biztositott esemény bekövetkezésekor háruló kártérítésekről — ide nem értve az állatbiztosítási- és elemi kártérítéseket — vagy egyéb szolgáltatásokról szóló végbizonyitványoktól — illeték fejében 1% fizetendő". „Az elemi- és állatbiztosítási kártérítések fizetéséről szóló vétbizonyitványok illetékmentesek." Ez a törvény szószerinti szövege; ennek alapján azonban nem lehet alaposan állitani, hogy a törvény általában minden valóságos kár pótlása fejében kifizetett összegről kiállított vétbizonyitványra nézve megállapította volna az illetéktől való mentességet, mint azt a panaszos állítja, hanem ez alá tartozóknak a kártérítéseknek csupán két csoportját: az állatbiztosítást és az elemi károkat mondja ki. A mely kár tehát e két csoport valamelyikébe nem tartozik, az általános rendelkezés alá esik. Az első csoportba való tartozást maga a panaszos sem vitatja; de a szóban forgó kárt elemi kárnak sem lehet minősiteni; mert habár igaz is, hogy a törvény az elemi károkat nem részletezi, sem közelebbről meg nem határozza, de épen mert a biztosítási ügyletekről szóló törvény sem nevezi a kárbiztositást elemi biztositásnak, s igy a kifejezésnek törvényben megállapított értelme nincs, nem is lehet azt másként érteni és magyarázni, mint a hogy azt a közönséges beszédben használni és érteni szokták, vagyis elemi kár alatt mást, mint a közönséges életben elemi csapásoknak nevezett események folytán előállott kárt érteni nem lehet. — A betörést pedig ilyen elemi csapás által okozott kárnak nem lehet tekinteni, és pedig annál kevésbbé, mert a panaszos által felállított értelmezés esetében az 1883. évi VIII. tétel 4. §-ának ilyen értelme mellett elképzelni sem lehetne olyan kártérítést, amelyről kiállított vétbizonyitvány után az 1%-os illeték követelhető lenne. (9882/911. P. sz.) V. ö.: Kb. 13389/909. P. sz. (Gr. XVII. 79. 1.) 1883 : VIII. t.-cz. 12. §. 34. számú döntvény. Kérdés: Az 1883. évi VIII. törvényczikk rendelkezésein alapuló 1.5 és 1%-os illetéktől, az ugyanazon törvényczikk 12. §-a alapján mentesnek tekintendő-e az az egyesület, amelynek egyetlen czélja az, hogy a tag elhalálozása esetében örökösének a tagoktól halálesetenként beszedett járulékokból alakult segélyösszeget fizessen? Határozat: Az 1883. évi VIII. törvényczikk rendelkezésein alapuló 1.5 és 1%-os illetéktől, az ugyanazon törvényczikk 12. §-a alapján mentesnek tekintendő az az egyesület, amelynek egyetlen czélja az, hogy a tag elhalálozása esetében örökösének a tagoktól halálesetenként beszedett járulékokból alakult segélyösszeget fizessen.