Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)
Illetékügyekben 67 Indokok: Az 1883. évi VIII. törvényczikk 12. §-a alapján a segélyző pénztárak, — amennyiben egyéb biztositási ügyletekkel nem foglalkoznak és czéljuk a vállalkozók nyereségére nem irányul, — az ugyanezen törvény 2. és 3., — helyesebben 3. és 4. §-aiban megállapitott 1.5 és 1%-os illeték alól mentesek. Az a kérdés, hogy ezt az illetékmentességet igényelheti-e az olyan egyesület, amelynek egyetlen czélja az, hogy a tag elhalálozása esetében örökösének a tagoktól halálesetenként beszedett járulékokból alakult segélyösszeget fizessen. Ennek a kérdésnek eldöntése attól függ, hogy az illető egyesületet lehet-e segélyző pénztárnak tekinteni s ha igen, foglalkozik-e egyéb biztositási ügyletekkel és czélja vállalkozói nyereségre irányul-e? Ennek a döntvénynek alkotására az ujverbászi Jóltevő-egylet, az újvidéki Dobrotvor-egyesület, az óbecsei Segítség jótékony egyesület és a hódsághi „Mementó mori" jótékony egyesület illetékügyei adtak okot. Ezeknek az egyesületeknek egyetlen czéljuk az, hogy tagjaik elhalálozása esetében ezek örököseinek 2000 korona maximális segélyösszeget fizessenek. Ha a tag örökös nélkül hal el, a segélyösszegből a felsorolt egyletek elsősorban a temetési költséget fedezik s a maradványt az egyik egylet az elhunyt tag ápolójának (eltartójának) adja ki, a másik egylet jótékony czélra forditja, a többi pedig a segélyalapjához csatolja. A tag 4 korona beiratási és 2—4 korona tagsági dijat fizet s ezenfelül köteles halálesetenként 4 korona járulékot befizetni. Ez a halálesetenként járó 4 korona a halálozási segély fedezetére szolgál s minthogy minden kör (cyclus) legalább 500 tagból áll, arra elegendő is. Az egyesület feloszlása esetére a vagyon a tagok között a befizetett összegek aránya szerint osztandó szét, az ujverbászi Jóitevő egyletnél pedig a halálozási segélynél többet egy tag sem kaphat s a felesleg jótékonyczélra forditandó. Az alapszabályok még arról rendelkeznek, hogy a beteg tag a 4 korona halálesetenként fizetendő járulékra nézve halasztást kap és az elszegényedés miatt a tagok sorából törölt egyén örököse az ez által befizetett pénzt visszakapja. Az alapszabályoknak ezekből a rendelkezéseiből megállapítható, hogy a kérdés alatt lévő egyesületek mindegyike az önsegély elvére alapított társadalmi alakulás. Ennek keretében a segélyt az elhunyt tag örököse részére az életben maradt tagtársak esetről-esetre teljesített befizetések által szolgáltatják s maga az egyesület tulajdonképen csak a tagok között kötelezőleg fennálló kölcsönös segélyezést közvetíti. Ezek az egyesületek tehát nyilván segélyzőpénztárak. Azon az alapon, hogy az 1883. évi VIII. törvényczikk 12. §-ában segélyző pénztárként csak a temetkezési és betegápolóegylet s a 5*