Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

36 Közigazgatási határozatok fizetésén kivül még természetben lakás s ennek nem létében lakbérosztályok szerint megszabott lakbér illeti meg". Az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek szabályozásáról szóló 1907. évi XXVI. törvényczikk 2. §-a, a fizetésektől függetlenül, lakbérosztályok szerint öt fokozatban állapitja meg a lakbérjárandóságot azokon a helyeken, ahol lakás természetben nem áll rendelkezésre. (6. §.) A természetben való lakást, illetve ennek pénzbeli egyenértékét — a lakbért — e szerint minden ide vonatkozó törvény szorosan külön választja a tanitói fizetéstől; ebből kifolyólag kizártnak tekintendő az, hogy a lakbér mint 'önálló illetmény a fizetéssel összefoglaltassék s együtt mint egymást kiegészitő alkotórészek kezeltessenek, illetve a lakbér a fizetés emelkedésével lejebb szállittassék. Erre az álláspontra helyezkedett a közoktatásügyi kormány is — az 1893. évi XXVI. törvényczikk végrehajtása rendén — az ezen tárgyban 10000/1894. szám alatt kibocsátott Utasitás 4. §-ában kimondván, hogy ha a tanítónak sem lakása természetben, sem lakpénze nincsen, lakpénz czimén fizetésének 25% -a a nyugdíjigény megállapítása szempontjából leszámítandó, ugy azonban, hogy „ha ezen leszámítással a megmaradó fizetés összege kevesebb lesz a törvényszerű minimumnál, akkor a fizetés megfelelően kiegészítendő" és minimum alatt értendő az a fizetés, melyet a törvény ilyenül, minden más mellékjárandóságtól függetlenül, számszerűleg állapit meg s melynek lejebb szállítását az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk és 1893. évi XXVI. törvényczikk egyértelmüleg megtiltják, már pedig nyilvánvalóan illetmény-leszállitás ténye állapitható meg a vallás- és közoktatásügyi miniszternek abban a rendelkezésében, hogy Sz. Ede 160 korona lakbérpótlékát fizetésének 1100 koronáról 1400 koronára emelkedése folytán megszűntnek nyilvánította, aminek — a kifejtettek szerint — helye nem lehet. Kizárja a fizetésnek és lakbérnek mint egymást kiegészitő illetményalkatelemeknek összefoglalását a nyugdíjigény szempontjából való különböző természetük is; a nyugdíj megszabásánál csak a fizetés szolgál alapul, ellenben a lakbér, tehát az eshetőleg ennek kiegészítéséül engedélyezett személyi pótlék is, önként érthetőleg, számításon kívül hagyandó, az 1893. évi XL1II. törvényczikk 4. §-ának e) pontja értelmében. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1907. évi XXVI. törvényczikk 7. §-ára alapítja panaszlott intézkedéseit. E szakasz szerint azoknak a tanítóknak, kik e törvény hatálybalépte előtt az ebben megállapítottnál nagyobb fizetést s lakbérosztályba nem sorozott községekben 200 koronánál magasabb lakbért élveztek, a különbözet személyi pótlék czimén utalványozandó; de e §. is kiemeli a két illetmény különböző voltát — külön rendelkezvén első bekezdésében a „fizetés természetével biró és a nyugdíjazásnál beszámítandó illetmények"-ről és a másodikban külön lakbérjárandóságról, amely különválasztásból, megkülönböztetésből okszerüleg következik, hogy ugyanezen 7. §. végső bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a személyi pótlékok a fizetés emelkedése esetén megszüntetendők a fizetési többlet erejéig, akként értetendő, hogy a két külön természetű személyi pótlék is abban az esetben és abban az arányban szűnik