Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Illetmény- és nyugdíjügyekben 37 meg, amelyben „a nyugdíjazásnál beszámítandó" fizetés, illetve a lakbérjárandóság emelkedik. Ámde tény képen megállapítható az országgyűlési képviselőház elé terjesztett javaslatokból, hogy e törvény alkotásakor nem czéloztatott a két különböző illetménynek az összekeverése. Az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozása tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által készített törvénytervezetnek ekképpen szólott a 7. §-a: „Az állami tanítókat netán megillető és a nyugdíjazásnál beszámítandó személyi pótlékok a fizetés emelkedése esetén a fizetési többlet erejéig mindig megszüntetendők". A képviselőház közoktatásügyi bizottsága által előterjesztett javaslatnak szintén 7. §-a első bekezdésében szabatosan meghatározván a személyi pótlékok keletkezésének módját, mibenlétét uj — második — bekezdésében szószerint átveszi az eredeti törvénytervezetnek az azok megszűnésére vonatkozó rendelkezését. Mindkét törvényjavaslat tehát csupán a nyugdíjazásnál beszámítandó fizetéskiegészítéséül járó személyi pótlékról intézkedik és itt szintén tényképen megállapítandó, hogy ezeket mindkét javaslat szövege egybehangzóan többes számban veszi fel — anélkül, hogy más személyi pótlékról is rendelkeznék. A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása rendén az 1907. évi márczius 14-én tartott ülésben terjesztetett elő egy képviselő részéről, előzetes bizottsági tárgyalás nélkül, a módosítás, mely szerint „mindazon állami tanítóknak, akik e törvény hatálybalépte előtt a lakbérosztályba nem sorozott községekben 200 koronánál magasabb lakbért élveztek, ezen lakbérkülönbözet szintén személyi pótlék czimén utalványozandó". Az indítványozott módosítás mindjárt az ülésen elfogadtatván, a bizottsági javaslatnak két pontból álló 7. §-ában második bekezdésül közbeszuratott; a kizárólag fizetés jellegével biró személyi pótlékokra vonatkozó harmadikká lett bekezdés azonban változatlanul hagyatott s a lakbérpótlékról, az elfogadott módosításnak megfelelően, külön sem vétetett föl e törvénybe semminemű rendelkezés, amiből okszerüleg azt kell megállapítani, hogy a 7. §-nak a személyi pótlékok megszüntetésére vonatkozó harmadik bekezdése ugyan mindkét czimen élvezett személyi pótlékra kiterjedő rendelkezésnek tekintendő — ugy azonban, amint az ez indokolás során fentebb már kimondatott, hogy a személyi pótlék megszüntetésének csak azon illetmény emelkedésével van helye, mely illetmény — fizetés vagy lakbér — kiegészítéséül engedélyeztetett. (3669/909. K. szám.) 1885 : XI. t.-cz. 22. §. 20. Végkielégitett, de később újból kinevezett állami alkalmazott nem igényelheti ugyanazt a fizetést, melyet végkielégítése előtt élvezett. (6802/1911. K. szám.) V. ö.: Kb. 170/908; 5/908. (Uj Dtár X. 228. 1.