Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

30 Közigazgatási határozatok vagyis a K. B. T. K. 5. és 7. §-ával való összevetése alapján dönthető el. A képviselőháznak 1886. évi márczius hó 18-án tartott ülésén, a törvényhatósági törvény részletes tárgyalása folyamán a 11. és 12. §-ok fölött folytatott vitában Grünwald Béla azt a módositást hozta javaslatba, hogy a „bemutatási záradék" helyett „megerősítési záradék" kifejezés használtassák. Grünwald Béla módositásához Tisza Kálmán belügyminiszter nem járult hozzá és ezt az álláspontját a következőkkel indokolta: „Én éppen abban látom a dolog súlyát, hogy bemutatási záradék mondatik. Miért? mert ez csak azt bizonyitja, hogy azon statútum törvény szerint fölterjesztetett és a kormány törvénybe, törvényes rendeletbe ütközőnek, magánosok vagy községek jogait sértőnek nem találta. Erre való a láttamozás. De mihelyt megerősitésről vagy jóváhagyásról volna szó, sokkal több joggal kellene birni a kormánynak, mert ha azt mondja a belügyminiszter, hogy jóváhagyom, ez azt is involválja, hogy dispositióit helyesnek találja; de akkor meg kellene adni a kormánynak azon jogot is, hogy a jóváhagyást meg is tagadhassa, nem törvényességi, hanem czélszerüségi szempontból is, ami a szabályrendelet alkotási jogát sokkal inkább korlátozná, mint ez a szöveg és az én nézetem szerint helyes volna." (Az 1884—87. évi országgyűlés képviselőházának naplója. X. kötet. 174. és 175. lap.) A belügyminiszter tehát ugy vélekedett, hogy a javaslat nem adja meg a kormánynak azt a jogot, hogy a szabályrendeletektől a jóváhagyást czélszerüségi szempontból megtagadhassa. Ilyen felhatalmazás megadását nem csak hogy nem kérte, de ilyen magyarázatra alapot nyújtó módositást egyenesen ellenzett. Igaz ugyan, hogy amint a törvény szövege elválik annak indokolásától, azonképen a javaslatokat az országgyűlésen képviselő miniszter nyilatkozatait sem lehet olybá tekinteni, mintha azok az interpraetátiok szempontjából egyenesen döntő jelentőségűek lennének. Mégis minthogy az ilyen elvi nyilatkozatok képezik rendszerint alapját annak, hogy az országgyűlés a javaslatot vagy a szakaszt elfogadja, a törvényt vitás esetben alkalmazni hivatott biró azokat, mint különös sulyu utbaigazitásokat tartozik figyelembe venni akkor, ha a törvény szövegével összhangba állanak. A KBTK. 5. és 7. §-a szerint a kihágási törvényhatósági szabályrendelet a törvénnyel vagy a miniszteri rendelettel összeütköző intézkedést nem állapithat meg; érvényesítéséhez a belügyminiszter megerősítése szükséges; a belügyminiszternek joga van a hozzá felterjesztett kihágási szabályrendelet megerősítését annak általa megjelölt módosításaitól vagy pótlásaitól függővé tenni, sőt fontos okoknál fogva a kihágási szabályrendelet megerősítését egészen megtagadni. A törvényhatósági törvény 11. és 12. §-a szerint a törvényhatóságnak önkormányzati hatáskörében alkotott szabályrendelete a törvénnyel és a kormánynak hatályban levő szabályrendeletével nem ellenkezhet; a községeknek törvényben biztosított önkormányzati jogait nem sértheti és ha az illető miniszter által bemutatási záradékkal lett ellátva, kihirdetés után végrehajtható. Ha a bemutatási