Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Törvényhatósági ügyekben b) Abból a körülményből, hogy az ilyen szabályrendelet kihágásokat is állapit nseg, nem következik az, hogy a szabályrendeletnek a kihágásokkal belső Összefüggésben nem álló részei is a miniszter részéről nem csak záradékolást, hanem megerősítést is igényelnének, hanem a szabályrendeletnek minden egyes részét az arra vonatkozó jogszabályok szerint kell elbírálni. Kb.: A K. szabad kir. város által a házi csatornák és a házi vezetékek építése és használata, valamint a vízvezetéki kutak használata, továbbá a vízvezetéki és csatorna-dijak tárgyában alkotott szabályrendelet szerint a vízvezetéki dijakat részint átalány-összegben, részint az elfogyasztott és vízórával mért víz mennyisége után kell fizetni. Hol a rendes házi szükségletnél több vizet fogyasztanak vagy vízpazarlás esete forog fenn, ott a tanácsnak joga van vízmérőt beállítani. A magyar királyi belügyminiszter 1911. évi deczember hó 13-án 153281. szám alatt kelt intézkedésével a törvényhatóságnak a szabályrendelet jóváhagyása iránt előterjesztett kérelmét nem teljesítette, mivel a törvényhatósági bizottság a szabályrendeletet a miniszternek korábban kifejezett tanácsához képest a vízmérők kötelező használatának kimondásával nem módosította. Enélkül pedig, a határozat indokolása szerint, bármennyire fokoztatnék is a vizmü szolgáltató képessége, az eddigi tapasztalatok, de a fölterjesztett szakértői vélemények szerint is az időnkint föllépő és pazarlásnak nevezhető túlságos vízhasználatot, illetőleg az ebből eredő vízhiányt megszüntetni és emiatt a közvagyonból épített vízvezetéket gazdaságosan kihasználni nem lehet. K. szabad királyi város az 1907. évi LX. törvényczikk alapján emelt panaszában azt kéri, mondja ki a bíróság, hogy a határozat túllépte azt a jogkört, melyet a törvényhatóság önkormányzati hatáskörében alkotott szabályrendeletének bemutatási záradékkal való ellátása tekintetében a törvény a magyar királyi belügyminiszterre ruház s igy a jelen esetben a magyar királyi belügyminiszternek törvény szerint nem volt joga, hogy a kérdés alatt álló szabályrendeletnek bemutatási záradékkal való ellátását megtagadja. A szabályrendelet ellen jogszerűség szempontjából a belügyminiszter sem tesz kifogást és azt sem állítja, hogy az állam érdekeire sérelmes lenne. Ebben a perczben az a kérdés tárgya tehát a vitának, jogában áll-e a magyar királyi belügyminiszternek, hogy czélszerüségi szempontból megtagadja a bemutatási záradékkal való ellátást a hozzá felterjesztett olyan szabályrendelettől, melylyel a törvényhatóság önkormányzati hatáskörében valamelyik saját belügyét rendezi s melynek megalkotását törvény nem teszi a törvényhatóság kötelességévé. A 80-as évek folyamán alkotott közigazgatási törvények nyelvének homályossága, bennük a jogi fogalmak szabatos meghatározásának mellőzése és a műszavak ingadozó, többértelmü használata következtében ez a kérdés csak az 1886. évi XXÍ. törvényczikkbe foglalt törvényhatósági törvény megalkotása körülményeinek és a fölhívott törvény 11. és 12. §-ának az 1879. évi XL. törvényczikk