Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Megbízás 205 pitás eddig még nem történt, s igy alperesnek az itélt dolog kifogá­sára alapított védekezése elfogadható nem volt. Azonban el kellett a keresetet utasítani azért, mert alperes kö­telezettsége csak az esetre volna megállapítható, ha a jogelődjét dr. F. S.-t ezen visszatérítési kötelezettség terhelte volna. Dr. F. S. ügyvéd azonban, amint a VT. 15. §-a szerint kapott megbízással még a váltó tulajdonát meg nem szerezvén, az azon ala­puló s behajtott követelés tulajdonjoga is továbbra is a megbízó K. I.-é maradt, s igy akkor, midőn a különben a csődtömegnek megítélt összeget a végrehajtás során alperesi jogelőd kézhezvette, figyelemmel a még akkor mindig fennállott megbízási jogviszonyra, nem a maga részére, de a megbízója részére vette fel, s minthogy a megbízás csak alperesi jogelőd és id. K. I. közti jogviszonyt ké­pezett, amely megbízási viszony felperes előtt is ismeretes volt, s igy alperesei jogelőd ténye harmadik személyekkel szemben magát a megbízót kötelezik, aminthogy ezen tényekből jogokat is ő nyer, s minthogy a megbízott ebbeli minőségében egyedül csak megbízó­jának tartozik anyagi felelősséggel, mig harmadik személyekkel szemben semmiféle jogviszonyba nem kerül, s minthogy ezek szerint felperes jogelőd által megbízási minőségben felvett összegért csupán annak a követelésnek továbbra is tulajdonosa a megbí­zást adó K. I., illetve annak örököseitől, mint akikkel egyedül állt jogviszonyban, követelheti csak a megítélt összeget s minthogy közömbös az, vájjon alperesi jogelőd kiadta-e vagy sem ezen ösz­szeget a megbízójának, mert akár adta ki, akár nem, az nem vitás, hogy az előző perben megítélt összeget alperesi jogelőd felvette s a csődtömegbe be nem szolgáltatta s igy a felperes kereshetőségi joga már ezen tény alapján s az alapon feléledt a megbízó elle­nében, mivel ez utóbbi a megbízott ténykedéséért felelősséggel tar­tozik, s mert ugy tekintendő, mint aki maga vette fel ezen össze­get; s minthogy peres felek közt olyan jogviszony, amelyből a kere­seti követelés származtatható lenne, meg nem állapitható, a kereset el volt utasítandó. A kir. tábla: Helyesen mondotta ki a törvényszék, hogy alperes mint a megtámadott követelés behajtásával a VT. 15. §-a értelmé­ben — forgatmánynyal — megbízott dr. F. S. örököse, a kereseti követelésért nem felelős, minthogy a megbízott tényei következté­ben nem ő maga, hanem a megbízó szerzett jogokat, s a kötele­zettségek is a megbízóra hárultak; ez okból az elsőbiróság Ítéletét, mellőzve azt az indokát, hogy felperes a követelést néhai K. I. örököseitől követelheti, miután ez a perben nem álló személyekre vonatkozik és azok jogviszonyát érinti, többi indokai alapján helybenhagyja. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Nem vitás, hogy alperes jogelőde dr. F. S. nem a saját nevében és a saját részére, hanem mint meghatalmazott ügy­véd, jogerős birói utalvány alapján vette fel a bírói letétpénztár­ból a kereseti összeget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom