Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)
204 Kötelmi jog Ivekkel szemben amint nem felelős a meghatalmazott, nem felelős annak az örököse sem. Ez az álláspont természetesen nem zárja ki a meghatalmazottnak harmadik személyekkel szemben a saját személyében való közvetlen felelősségét olyan rosszhiszemű cselekményéért, amelyből harmadik személynek kára származhatik. A kir. törvényszék: A keresetet elutasítja. Indokok: A 2570/911. sz. perből a jelen per előzménye gyanánt megállapítható, hogy id. K. I. a L. F. elleni 4000 K váltói követelésének behajlásával a VT. 15. §-a alapján dr. F. S. ügyvédet bízta meg, ki is ez alapon a váltót saját neve alatt peresítvén, ugyancsak a saját neve alatt a végrehajtást is foganatosította L. F. ellen; L. F. ellen időközben csőd nyittatott, a csődtömeggondnok jelenlegi felperes tehát ezen végrehajtási jogcselekményt a dr. F. S. ellen indított perrel megtámadta, s ezen perben, amely perbe dr. F. S. alperes helyett ennek elhalta folytán az id. K. I. örökösei lettek alperesekül perbevonva, kimondatott, hogy a dr. F. S. ügyvéd által L. F. ellen foganatosított végrehajtás semmis és érvénytelen és hogy a lefoglalt ingók vételárából befolyt és birói letétbe helyezett 365 K a vagyonbukott L. F. csődtömegét illeti. Felperes ezen előzmények után most azon alapon kéri alperest, mint dr. F. S. jogutódát, a reá szállott hagyatéki érték erejéig 1229 K megfizetésére kötelezni, mert a fenti végrehajtás során az ingók árverési vételárából befolyt 1229 K-át dr. F. S. a megtámadási per daczára kezéhez vette s azt a csődtömegbe be nem szolgáltatta. Alperes a kereset elutasítását kéri, mert a per tárgya már itélt dolog és mert alperesi jogelőd, mint a K. I. megbízottja járván el, a felvett összeget mebizójának ki is adta. A kir. törvényszék az előző 2570/911. sz. perben hozott jogerős ítélete indokolásában kimondotta azt, hogy a megbízás személyes jogviszony lévén, az a megbízott halálával megszűnt, s annak örökösére át nem szállt, s hogy örököseivel szemben, valamim jogokat nem létesit, ugy kötelezettséget sem teremthet, s éppen ez okból elutasította felperest azon kérelmével, hogy a dr. F. S. örökösei a perköltségben marasztaltassanak; ezek szerint a jelen perben eldöntendő elsősorban az a kérdés, vájjon dr. F. S. által a megbízási jogviszonyból folyólag kézhez vett, de a csődtömegbe be nem szolgáltatott összeg visszatérítése tekintetében kötelezettség terheli-e? s igy a visszafizetést teljesíteni tartozik-e? tulajdonképen az itélt dolog látszatát hordja magán, valójában azonban a jelen per tárgya még ítélkezés tárgyát nem képezte; ugyanis az előző perben határozott kijelentés foglaltatik e tekintetben akkor, midőn az indokolás ezeket mondja: „dr. F. S. megbízott az árverésen befolyt összeget 365 K-át felvette, mégis ezen összegnek a visszafizetésére kötelezhető senki sem volt, mer felperes sem a keresetben, sem később az össze?? visszafizetésére kötelezés iránti kérelmet nem terjesztett elő senki ellen sem", amiből nyilvánvaló, hogy a visszatérítés kötelezettsége tekintetében ítéleti megálla-