Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

196 Kötelmi jog tehát magamagára nézve is kötelezőnek fogadta el az alapszabályok 12. §-ának d) pontját és utolsó bekezdését: a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg, midőn a felperes önkéntes kilépése ellenére, a F. biztositó intézet beleegyezésének téves vélelmezésével megállapította a felperesnek nyugdíjra jogosultságát az emiitett 12. §-a alapján . . . II. . . . Helyt kellett azonban adni a felperes csatlakozási kérelmének a felperes részéről a nyugdijalapba 1908. évi április hó l-ig befizetett és a meg nem támadott tényállás szerint 2742 koronát és 50 fillért kitevő járulékok visszatérítése dolgában. Igaz ugyan, hogy az alperes egyesület alapszabályainak 11. §-a szerint a nyugdijalapba befizetett összegeket — kamat nélkül — csak annak a tagnak fizetik vissza, a kit nyugdíjra jogosultságának elérése előtt, önhibáján kivül vagy kívánsága ellenére bocsátanak el a szolgálatból . . . Ámde a Curia ugy találja, hogy az alapszabályoknak e rendelkezése az egyesület tagjainak olyan sarkalatos érdekét sérti, a mely semmiképen nem hozható összhangba a szolgálati és munka-szerződés körül a jogtudományban, a törvényhozásokban és a bírósági gyakorlatban ez idő szerint uralkodó, mindinkább általános jogászi közvéleménynyé alakuló felfogással, a mely különben a gazdasági munkások egyes válfajait, továbbá a gazdatiszteket, valamint a gazdasági cselédeket illetően hazai törvényeinkben is, nevezetesen az 1898 : II., az 1899 : XLI. és XLIL, az 1900 : XXVII., XXVIII. és XXIX., úgyszintén az 1907 :XLV. t.-cz-ben is sok tekintetben visszhangra és megvalósulásra talált. Ennek a felfogásnak a kiinduló pontja az, hogy a munka- és a szolgálati szerződés szabadságának mindkét szerződő fél részén egyenlő feltevése a legtöbb esetben csak fikczió, mert a ki állást keres vagy állását megtartani kénytelen, igen gyakran képtelen sikerrel megóvni a maga legméltányosabb érdekeit is és viszonyainak nyomása alatt kénytelen elfogadni azokat a feltételeket, a melyeket a munkaadó elébe szab. Sokszor nincs is, sőt nem is lehet tisztában a magára vállalt kötelezettség igazi horderejével. Meggondolatlanságból vagy a gazdasági viszonyok nyomása alatt gyakran olyan megállapodások jönnek létre, a melyeknek absolut kereszülvitele a munkát, illetve szolgálatot vállaló legjogosabb emberi érdekeinek méltánytalan megsértésével járna. Ilyenkor lép közbe a modern törvényhozás és ennek hijján a jogos érdek megvédésére hivatott bíróság, erkölcsi és társadalmi okokból szükségképen és kötelességszerűen a gyöngébb felet oltalmazva, annál is inkább, mert ezzel elejét veszi egyes érdemes exisztencziák igazságtalan tönkremenésének és a szegényellátásra szorulók tömeges szaporodásának, így keletkeznek az összes modern törvényhozások ama rendelkezései, a melyek jogi szempontból hatálytalanoknak mondják ki a munkaadó, illetve a főnök bizonyos kötelezettségeinek szerződéssel megszorítását vagy megszüntetését a munkás, illetve alkal-