Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A szerződések tárgya 163 elérni. Már pedig ha egy iparágban foglalkozók arra egyesülnek, hogy az ipar gazdaságos űzését veszélyeztető áron alóli ajánlatokat akadályozva, ez által munkájuknak rendes forgalmi árát fentartsák, az ily czélt szolgáló és nem is aránytalanul hosszú időre kötött szerződést sem az abban résztvevők sem a közönség érdekével nem lehet ellentétesnek s a jó erkölcsökbe ütközőnek tekinteni. Az egészségtelen verseny következtében kifejlődött állandóan alacsony árak ugyanis az illető iparágban válságot idézhetnek elő. A közönség érdekét is szolgálja tehát az olyan egyesülés, mely az ily válságból ugy az iparost, mint a munkaadót egyaránt érő károsodást a czélon tul nem menő rendszabályok által elhárítani törekszik. Az olyan egyesülés pedig, mely egy iparág fentartására irányuló törekvésnek jogosult ténye s amelynek mint ilyennek létokát nem a nyilvános árverés eredményének meghiúsítására vagy csökkentésére irányuló czélzat alkotja meg: az 1879 : XL. t.-cz. 128. §-ába ütköző cselekmény tényelemeit magában nem foglalja. De a fenforgó esetben az 1884 : XVII. t.-cz. 162. §-a sem nyerhet alkalmazást; mert a most felhívott törvényszakasz az oly öszszebeszéléseket, melyekkel az iparosok azt czélozzák, hogy üzletük félbeszakítása, vagy a munkások, illetőleg segédek elbocsátása által ezeknek terhesebb munkafeltételeket szabjanak, különösen azoknak bérüket leszállítsák, jogérvényteleneknek mondja ugyan ki, azonban a most felhívott törvény a munkások és munkaadók közötti érdeksurlódásokban felmerülhető üzembeszüntetésére s ennek jogkövetkezményeire nézve szabályokat nem tartalmaz és nem tekinthető a jó erkölcsökbe ütközőnek, ha a munkaadók a munkások túlzott követeléseivel szemben jogszerű érdekeik megvédése czéljából a munkabeszüntetés fegyveréhez folyamodnak. E szerint a 2. sz. alatti szerződést nem teszi erkölcstelenné az a körülmény, hogy az abban résztvevők „végszükség esetére" munkazárlat szervezésében állapodtak meg. Az 1884 : XVII. törvényczikk 162. §-ából tehát csak az következik, hogy abban az esetben, ha a kereseti váltókövetelés az idézett törvényszakaszban megjelölt czélból munkazárlat iránti összebeszélésből eredne, felperes azt perrel nem érvényesíthetné. Ámde a váltókövetelés ily eredetét alperes nem is állította, sőt nem is állította azt sem, hogy a szerződés fennállása alatt munkazárlat előfordult; felperes előadása szerint pedig a követelés a szerződés 16. a)—e) pontjain, illetőleg azon alapszik, hogy alperes a szerződés határozmányaitól eltérően tett munkaajánlatot a munkaadóknak, mely esetre a szerződésben megszabott kötbért az egysülésnek megfizetni tartozik. Ez utóbbi előadásával felperes megfelelt annak a kötelezettségnek is, hogy a fedezeti váltóként adott kereseti váltón alapuló követelésének eredetét részletezze és ezzel szemben alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a megjelölt czimen felperesnek követelése nincs, alperes azonban e tekintetben csak azt az alaptalannak