Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

A szerződések tárgya. 157 vei való ki nem békülés esetén házuknál meg nem tűrik, mert a szülők nagykorú gyermeküket nem tartoznak ellátni s igy csak jogukkal éltek, ha felperes irányában, ennek házuknál való eltartását megtagadták arra az esetre, ha felperes ki nem békül férjével. Felperesnek tebát nem sikerült bizonyítani, hogy jogellenes kényszert alkalmaztak ellene szülői. De nem sikerült bizonyítania azt sem, hogy az általn vitatott kényszerről alperes tudott; mert azt, hogy felperest szülői szidták, sőt az apa verte, hogy elűzéssel fenyegették s hogy erről alperes tudott, csupán felperes anyja s fivérei vallották, az ily közeli rokonok pedig nem tarthatók elfogulatlanoknak akkor, amikor leányuk, illetőleg nővérük jelentékeny vagyonjogi előnyéről van szó, stb. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletében az abban felhívott és felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1912. évi április hó 17. napján 4860/1911. polg. sz. a.) V. ö.: C. 1766/911. (Gr. XVIII. 265—267. 1.; s az ott felhívott joggyakorlattal.) 266. Az ügyvédre nézve a kölcsön kieszközlése és az ezért járó dij kikötése, amennyiben azzal csupán egyes esetekben és nem üzletszerüleg foglalkozik, az ügyvédi rendtartás értelmében tiltott cjselekményt nem képez. (C. 1912. márcz. 13. 771/911. v. sz. a. IV. p. t.) Hasonló: C, 448/911. Az ügyvédnek azon eljárása, hogy valamely előtte tudvalevő színlelt követelésnek a bíróság előtt való érvényesítésére magát eszközül felhasználni hagyja, a jó erkölcsökbe ütközik. C. 1662/904. (Uj Dtár II. 27. 1.) 267. Az ügyvéd a megbízói ellenfelének ellentétes érdekei előmozdítására nem vállalkozhatik, ezért megbízói tudta és beleegyeziése nélkül a maga részére dijat ki nem kötbet, sem ily felajánlott jutalmat el nem fogadhat. Az ezen dijkikötésre vonatkozó ügylet, mint a jó erkölcsökbe ütköző, érvénytelen. (C. 1912. május 21. 4979/1911. sz. a. VI. p. t.) 268. Ha a közjegyző a hagyaték végleges lebonyolításáért jutalomdijat kötött ki magának: az az ujabb megállapodása, hogy a hagyaték véglebonyolitása előtt ismeretessé vált hagyatéki vagyonrész kipubatolásáért annak felét köti ki maga részére, nemcsak az 1874 : XXXV. t.-cz. 4. és 199. §-ának rendelkezéseibe ütközik s mint ilyen tilos és érvénytelen, hanem az az alperes hivatali állásának a tisztességét is érinti és mint ilyen az erkölcsi törvényeket is sérti. (C. 1912. febr. 29. 4324/912. sz. I. p. t.) V. ö.: a községi jegyzőre vonatkozólag Bpesti T. G. 559/909. és C. 4186/911. (Gr. XVII. 254—255. L; Gr. XVIII. 257. 1.) '