Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

156 Kötelmi jog együttélés újbóli megkezdését és igy mindezek tudatában saját — bár előzetesen mások által befolyásolt akaratával tette meg mindazt, ami a végeredményében elérni szándékolt czélhoz, az együttéléséhez vezetett. Vizsgálva végül a felperesnek a 3. alatt felhozott azt az állítását, hogy ő tévedésben volt ugy az okirat tartalmát, mint érvényességének időtartamát illetőleg, a biróság a felperesnek az ellenirathoz csatolt (2. alatt) levele és Sz. K. tanúvallomása alapján tényként megállapitja, hogy felperes a szerződés pontjaira nézve a Sz. K. ügyvéddel levelezést folytatott és ez neki a szerződés fogalmazványát előre megküldte, idb. dr. G. I. és Sz. I. tanúvallomása alapján pedig azt is megállapítja, hogy az okiratot aláírás előtt felperesnek felolvasták és német nyelven megmagyarázták: mindebből következik, hogy felperes egészen tudatában volt annak a tartalmával, stb. A kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletet helybenhagyja. Indokok: A kir. ítélőtábla felperesnek a keresethez A) alá csatolt okiratba foglalt jogügyletnek semmiségét kimondani kért kereseti követelését, melyet felperes arra alapított, hogy a jogügylet czéljánál és tartalmánál fogva a jó erkölcsökbe ütközik, ugyanazon okból elutasitandónak találta, amely okokból ezt a kereseti követelést az elsőbiróság elutasította. Felperes másodsorban megtámadhatónak tartja és ezért érvénytelenítés czéljából meg is támadja az A) alatti okiratban foglalt jogügyletet, mert állítása szerint az részéről kényszer következtében jött létre. A kényszer, mely az akaratelhatározást nem zárja ki teljesen, hanem csak azzal hat a kényszeritettre, hogy ennek választása van abban az irányban, hogy vagy elszenvedi, amivel fenyegetik, vagy megköti a jogügyletet ugy, ahogy tőle követelik, — a kényszeritett fél részéről a megkötött jogügyletet megtámadhatóvá akkor teszi, ha a fenyegetés jogellenes volt s ha azt a másik szerződő fél vagy annak tudtával harmadik személy alkalmazta. Ennek bizonyítása pedig a jogügyletet megtámadó felet terheli. Felperes a perben azt vitatta, hogy őt férje, az alperes, alaptalanul megvádolta a házastársi hűség megszegésével és elűzte házából; a szülei pedig, akiknél menedéket vélt találni, szidással, sőt veréssel arra kéhyszeritették őt, hogy férjéhez minden áron térjen vissza és vissza nem térés esetében azzal fenyegették, hogy nem tűrik őt a házuknál. Minderről pedig alperes tudott és ily körülmények közt követelte az A) alatti okiratban foglalt jogügyletnek megkötését. Ami azt a felperesi állítást illeti, hogy alperes alaptalanul vádolta felperest a házassági hűség megszegésével, azt megczáfolja felperesnek P. Gy.-hez irt a viszonválaszhoz 10. alatt mellékelt s felperes által valódinak beismert levele, amely azt bizonyitja, hogy felperes a nevezett férfival Budapesten a Bulcsu-utczában közös lakást tartott, melybe férje házából vitetett ágyneműt. Ily körülmények között még valóság esetében sem lehetne jogellenes fenyegetésnek minősíteni felperes szülőinek azt a kijelentését, hogy felperest férjé-