Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)

Szolgalmak 139 oly jelenség, melyet felperes észlelt vagy legalább, melyet kellő gondosság mellett észlelni kellett, mert felperes a házat ugy, amint van, jelen alakjában vásárolván meg, semmi kikötéssel nem élt a tekintetben, hogy a fal a párkányzattól megszabadittassék, igy tehát amiatt, hogy tulajdonjogának teljességén csorba van, nem panaszkodhatik. Ezen álláspont helyességén mit sem változtat felperesnek az az ellenvetése, hogy a párkányzatnak a falra támasztása 1905. augusztus 4-én a tulajdonos változása folytán az osztrák polgári törvénykönyv 475. §-a alá eső szolgalom jellegét öltvén magára, alperesnek kötelessége lett volna ezen változáshoz alkalmazkodni és a határfalat mindentől, ami addig rátámasztatott, mentesiteni. Ugyanis épp ellenkezőleg a felperes fejtegetésével, az a szabály, hogy összeépülés esetében, hacsak maga az összeépités akkor, mikor foganatosittatott, jogtalan nem volt, minden szolgalom, mely az összeépités folytán keletkezik, mindaddig fen tartandó, mig az uralkodó épület fennáll s amig fennállhatása érdekében a szolgalom fentartása szükséges; amely szabálynak indoka az a megfontolás, hogy ily esetekben a szolgáló épületnek felszabaditása az uralkodó épület bizonyos fokú elromlásával, vagyis az uralkodó épület birtoklásának megháboritásával járna, a jogosan létesült birtokállapot megháboritása pedig tilalmas. Annak, hogy a felperes háza telekkönyvében alperesnek joga nincs kitüntetve,- az ügy eldöntésénél nincs jelentősége, sőt erre a körülményre, még ha alperes a falratámasztás jogát eredetileg szolgalomképpen szerezte volna is meg, a felperes akkor sem hivatkozhatnék; mert alperesnek a vételi szerződés megkötésekor észlelnie és tudnia kellett a párkányzatnak a falra támaszkodását; és mert a törvény csupán a telekkönyvben bizót akarja védeni, nem azt is, ki a szolgalom fennállásáról, mint az épület megtekintésénél szembeötlő jelenségről tudva, vásárolt. Ebből következik, hogy az ingatlan megvevője, a be nem kebelezett szolgalmat is, ha annak fennállásáról tudott, tűrni tartozik és az osztrák polgári törvénykönyv 481. és 1500. §-aira való utalással ellenvetést nem tehet. De nem szolgálhat érvül a kereset jogossága mellett az adásvevési szerződés 8. pontja sem; ugyanis azon rendelkezésnek, hogy felperes az ingatlant teher- és szolgalommentesen veíte meg, nyilván felperesnek az iránt való megnyugtatása volt a célja, hogy oly teher, melyről nem tud, reá hárulni nem fog. Ezen rendelkezésnek tehát semmi vonatkozást nem lehet tulajdonítani, az eladó alperes szomszédos háza párkányzatának a két ház határfalához támaszkodására, mivel erről felperes tudott s az ahhoz való jogot az alperes nem szolgalomképpen szerezvén meg, azt a szerződő felek szolgalomnak nem is tekintették. De különben is minden kételyt eloszlat már a szerződésnek 1. pontja is, melyben kifejezést nyert, hogy az eladott ingatlan tulajdonjoga ugy és akképp ruháztatik át a vevő felperesre, amiképp ez a tulajdonjog addig gyakoroltatott, holott nem vitás, hogy az alperes tulajdonában maradt ház párkányzata, már a szer-