Magyar döntvénytár, 19. kötet - 1912 (1913)
134 Dologi jog alapján reá szállott, vagy hogy a törvényes idő alatt való folytonos és háboritlan közös birtoklás következtében a révjog közös tulajdonát elbirtokolta. Alperes azonban azt nem is állitotta perirataiban, hogy a révjog közös tulajdonát valamely érvényes jogügylettel megszerezte, alperes a révjog kizárólagos tulajdonának megitélésére irányuló kereset elutasitását csak azon az alapon kérte, hogy a révjog közös tulajdonát részére a kereskedelmi miniszter 68746/1895. sz. határozatával engedélyezte és hogy már előzően ezt a révjogot felperes jogelődeivel közösen birtokolta. Azon az alapon, hogy a kereskedelmi miniszter idézett számú határozatával alperesnek a révjog közös tulajdonát engedélyezte, alperes nem követelheti a kereset elutasitását: 1., mert a kereskedelmi miniszter az 1890 : I. t.-cz. életbelépte előtti időben gyakorolt révjog tulajdonának megállapítására törvényes jogkörrel nem bir; 2., mert az idézett határozat ideiglenes rendelkezést tartalmaz csupán és birói útra hagyja fenn a vitatott községnek, illetőleg kizárólagosságnak eldöntését. Marad ennek után a kir. kiváltságlevéllel és a perben részben bizonyitott, részben alperes által tett beismeréssel kétségtelenné tett körülménynyel szemben, hogy t. i. a G. A. herczegnek adományozott révjog felperesre szállott, alperesnek az a kifogása, hogy ő ezt a révjogot felperes jogelődeivel közösen birtokolta. Ez a kifogás magában véve felperes keresetét nem erőtlenitheti meg, mert a közös birtoklás csak az elbirtoklás idejének egész tartama alatt való gyakorlása esetében eredményezhet tulajdonszerzést, az alperes azonban a közös birtoklást egyáltalán nem bizonyította, annál kevésbbé az elbirtoklás törvényes ideje alatt való folytonos és háborítatlan közös birtoklást. A m. kir. Curia: H. K. T. K. 23. és 24. czimeinék értelmezésére és arra fektetett indokolás mellőzésével, hogy a révjog, illetve révvámszedési jog az 1890 : I. t.-cz. hatályba lépte előtti időben a királylyal szemben elbirtoklás utján nem volt megszerezhető, — a másodbiróság Ítéletét oly értelemben, hogy az abban megjelölt révjoggal kapcsolatos vámszedési jog is kizárólag a falperest illeti meg, helybenhagyja, a kiváltságlevélre alapitott és többi indokainál fogva, valamint azért — mert a szóban forgó révjoggal kapcsolatos vámszedési jog is — és főleg ez — tárgya a jelen pernek — és mert a per adataiból nyilvánvaló, hogy a felperes jogelődje: K. M., majd -pedig a felperes az alperesnek nem az utóbbi révjogból állítólag megillető jutalék után haszonbért, hanem csupán a tulajdonához tartozó szigetmonostori Dunapart használatáért partbért (karópénzt) fizettek s igy K. M. és a felperesnek a közigazgatási eljárás folyamán ezen fizetés alapján nyilván tévedésből tett olyan értelmű — különben is határozatlan — nyilatkozatai, — mintha az alperes a szóban forgó révjogban társuk volna, a jelen per elbírálásánál sulylyal nem bírhatnak. (1912. január hó 11. 3093/1911. P. sz. a.) A vámszedési jog, földesúri jog. C. 11050/93. (Gr. VIII. 301. 1; Gl. I. 520. 1. Ö. D. V. 333. 1.) Lásd még C. 987/910. (Gr. XVIII. 196—201. 1.) és az itt összeállított joggyakorlatot.
