Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)
298 Kötelmi jog sitani, illetve a meglevő tüzbiztositási dijat november 1-től fizetni, akkor azt, kifejezett megszoritó rendelkezés hiján, csakis ugy lehet értelmezni, hogy az alperes haszonbérlő az összes épületeket a hozzájuk fűződő érdek nagysága erejéig tartozik biztosítani, mert ha a peres felek erre vonatkozóan valamely megszoritást akartak volna tenni, ezt éppen ugy kifejezték volna, amint azt az adók és egyéb közterhek viselése dolgában a szerződés 4. pontjában megtették. E felfogás helyessége mellett szól még az a Ikörülmény is, hogy az alperes a már „meglevő tüzbiztositási dij" fizetését vállalta magára, már pedig a legkisebb gondosság feltevésével sem valószinü, hogy az alperes nem érdeklődött volna e dij összege iránt, ha pedig nem tette, ugy e gondatlanságának következéseit akkor is neki kellett viselnie, ha a fenforgó körülmények maguk nem igazolnák, az ő fizető kötelezettségét. A szeszgyár és a malom felszerelésének használata ugyanis 12 évre az alperest illetvén meg, tűzkár esetén a kedvezményezett bérbeadó az épületeket és berendezésüket a szerződéssel kikötött rövid határidőn belül lévén köteles ugyancsak az alperes érdekében üzemképes állapotba hozni: nyilvánvaló, hogy a biztositás a bérlet tartama alatt első sorban a bérlő érdeke és hogy éppen ezért a biztositás diját is ő tartozik viselni, illetve, hogy a haszonbérbeadó ezt a terhet ő reá akarta hárítani. Ez nemcsak a szerződés 10. pontjának szószerinti tartalmából, hanem abból is következik, hogy a 2. és 3. alatt csatolt biztositási kötvények tanúsága szerint a biztositási összegből az öszszes épületekre 6334 + 9466 K jut, mig a két szeszgyár és a malom berendezésére 40.000 + 36.000 K, ugy hogy józanul alig tehető fel, hogy a haszonbérbeadó beérte volna az aránytalanul kisebb értékű épületek aránytalanul kisebb összegű biztositási dijának az alperes haszonbérlőre hárításával és hogy ő akarta volna a berendezésekért járó sokkal nagvobb biztositási dijakat átvállalni. (1910. május 6., G. 79. sz.) 439. Ha a haszonbérlet több haszonbérlőt együttesen és osztatlanul illet, a haszonbérleti szerződés megszüntetése csak egységesen, tehát az összes haszonbérlőtársak meghallgatásával dönthető el. C: Felperesek felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével utasította el a keresetet azon az alapon, hogy a haszonbérleti szerződés megszüntetése csak valamennyi haszonbérlőnek, tehát az időközben ismeretlen helyre költözött T. Dimitru és M. Gyula, valamint az elhalt M. Szimion és B. Gábor örököseinek perben állása mellett mondható ki. Ez a panasz megállható alappal nem bir, mert a G.-nak állandó gyakorlata szerint, ha a haszonbérleti jog több haszonbérlőt és pedig a jelen esetben maga a haszonbérleti szerződés szerint is együttesen és osztatlanul terheli, a haszonbérleti szerződés megszüntetésének kérdése csak egységesen, tehát az összes haszonbérlő társak, illetve azok örököseinek meghallgatásával oldható meg.
