Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Haszonbérlet 295 miatt -hiúsult meg, mind a mellett a néhai báró H. Bernát örökösei kötelesek-e az építési költséget a felperesnek megtéríteni. E tekintetben tényállásként a felebbezési bíróság ítéletében az van megállapítva, hogy a felperes a kötelezett épületeket 3000 koronát meghaladó értékben szerződési kötelezettsége alapján felépítette s azok a szerződésekben megállapított megtérítési mód meghiúsultával a haszonbéres birtokon jó karban megmaradtak, amiből következik jogilag az, hogy az épités költségének megtérítése nélkül az alperesek a felperes kárára jogalap nélkül gazdagodnának. E részben nincs döntő jogi jelentősége annak az E) alatti levélben tett kijelentésnek, hogy az alperesek jogelőde a haszonbérleményt nem veszi saját közvetlen gazdálkodási kezelése alá, sem pedig a maga egészében haszonbérbe nem adja, hanem csak kisebb parczellákban fogja kiadni és igy az épületek reá nézve értéket nem képviselvén, a felperes kárával nem-gazdagodnak, — mert a haszonbérleménynek egészben a saját kezelésébe vétele vagy egészben haszonbérbe adása kizárólag az alperesek jogelődének tetszésétől függött s ezen egyoldalú elhatározása a felperes hátránvára nem szolgálhat . . . 1910. nov. 30-án, G. 228. sz.. 436. Az árverési vevő — önkéntes bírói árverés esetében is — az ingatlant oly állapotban szerezvén meg, amilyenben az az árveréskor volt, kártérítési jogot a bérlő ellen ennek oly korábbi cselekményeiből (a jelen esetben rongálásokból) kifolyólag nem érvényesíthet, amelyek az árverés előtti tulajdonos kárára követtettek el. C.: A felebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy a perben szereplő ingatlant az alperes részvénytársaság jogelődje még 1880. év körül R. L. és nejétől vette bérbe és ez a bérlet 1906, évi május l-ig tartott. Továbbá a felebbezési bíróság bizonyítottnak vette és tehát tényállásként megállapította azt. hogy néh. dr. N. T. akit mindkét peres fél az R.-ék házának kezelőjeként elismert, beleegyezett abba, hogy az alperes részvénytársaság jogelőde a bérelt ingatlanon volt kis kerti kőházat lebonthassa, amely (helyett egy fából készült házikót emeltetett és hogy a bérleményen levő fák egy részét kivágathassa. Ezenfelül a felebbezési 'bíróság tényállásiként azt is megállapította, hogy a bérlemény tárgya önkéntes birói árverés alá került és azt ez uton dr. N. T. Í900. évben vette meg s ennek tulajdonjoga 1900. deczember 1-én kebeleztetett be, ez az árverési vevő pedig elhalván, a bérlemény tulajdonjoga törvényes örökösödés czimén a felperesekre szállott át s ez a tulajdonjog a felperes javára 1903. áprílís 4-én kebeleztetett be. E tényállás mellett nem is tekintve azt, hogy a kerti kőház lebontására és a fáik kivágására dr. N. T. még házkezelése idejében, tehát az árverésen vétel előtt, engedélyt adott, helyes a felebbezési