Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)
290 Kötelmi jog bíróságnak az a jogi döntése, hogy az árverési vevő az ingatlant olyan állapotban szerezvén meg, amilyenben az az árveréskor volt, sem a vevő, sem annak örököse, kártérítési jogot a bérlő ellen ennek oly korábbi cselekményeiből kifolyólag nem érvényesíthet, amelyeik az árverés előtti tulajdonosok kárára követtettek el . . . Az önkéntes bírói árverés egyenlő joghatályu a végrehajtási kényszer árveréssel a tekintetben, hogy az árverési vevő az ingatlant abban az állapotban veszi át, .amelyben az az árverés idején van és reá a korábbi tulajdonosnak az ingatlan bérlője ellen netán fennálló kártérítési joga a vétellel át nem száll, ha csak ez az árverési feltételekben kifejezve nincs és a felperesnek ezzel ellenkező érvelése is alaptalan . . . Abból a ténykörülményből, hogy a bérleményről készített telekkönyvi vázlatrajzban az ingatlanon épület is van kitüntetve, jogilag nem következik az, hogy az árverési vevő az árverés idején már nem létező épület tulajdonjogát megszerezze és hogy az épületnek a bérlő részéről az árverés előtt esziközölt lebontása miatt a kártérítési követelési jog reá átszállott, miért is a felperesnek ellenkező érvelése nem bir alappal. (1910. deczember 7-én. G. 241. sz.) 437. Az a kikötés, hogy a haszonbérlő a lovak beszámításával bizonyos számú nagy marhát köteles tartani, nem értelmezhető akként, hogy e kifejezés alá egy nagy marhának megfelelő, egyéb kisebb trágyatermelő állatok összessége is vonható. A kikötött marhamennyiségtől való egyszeri lényegtelen eltérés a haszonbérbe adót kötbér követelésére nem jogosítja. Bpesti T.: A T. nem teszi magáévá az elsöbiróságnak azt az érvelését, hogy annak a kikötésnek, hogy haszonbérlők kötelesek a lovak beszámításával állandóan legalább is 400 db. nagy marhát tartani, olyan értelem tulajdonítandó, hogy a „nagy marha" kifejezés, mint gyűjtő fogalom alá, egy nagy marhánafk megfelelő egyéb apróbb állatok összessége is vonható; mert amennyiben nem bizonyittatik, hogy a szerződő felek valamely szónak a közönségestől eltérő értelmet tulajdonítottak, a szerződő felek akarata elsősorban a használt szavaknak közönséges értelméből állapítandó meg, s mert a nagy marha fogalma alatt a különben oda tartozó lovak külön felemlítése is azt mutatja, hogy ebből a fogalomból a szerződő felek az apróbb állatokat kizárták. Minthogy pedig alperesek nem bizonyították, hogy a „nagy marha" kifejezésnek értelmét a szónak közönséges értelmétől eltérőleg akkép határozták volna meg, hogy a kifejezés alá egy nagy marhának megfelelő, egyéb kisebb trágyatermelő állatok összessége is vonható, a „nagy marha" kifejezés alatt nem lehet mást érteni, tíiint egy egységet kitevő egész felnőtt és teljesen (kifejlett szarvasmarhát. C: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja s a felperest kei-esetével elutasítja.