Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

290 Kötelmi jog Felperes azon érvelése, hogy alperes a foglalónak a végrehajtó kezéhez kiadásával helytelenül és jogtalanul járt el, figyelmet nem érdemei, mert az esetben is, ha alperes a foglalót ki nem adja, a lefoglalás által ez a foglaló az alperes jogköre alól elvonatott s alperes arra, hogy a foglalóhoz való jogát igényperrel érvényesítse, nem kényszeríthető. Mindezekből folyólag nem az alperes, hanem a felperes jelentkezik szerződésszegőnek, mert mint ilyen, sem a foglalójának visszatérítését nem követelheti, ezt már azért sem, mivel az alperes birtokában sincs, sem semmiféle kár s illetve kárba veszett préselési kiadás megtérítésére felperessel szemben jogos igényt nem támaszthat. Ezekért ugy a felperest, mint a vele egy tekintet alá eső beavatkozási ügygondnokot keresetükkel, a kár összegének felesleges bizonyítása mellőzésével, elutasítani kellett. (1910. május 25. 1650. sz.) Ajándékozás. Terv. 1498—1518. §. 429. Az apa által az örökrész kielégítéséül fiára történt vagyonátruházás nem az örökösödés, hanem az ajándékozás fogalma alá esik; következőleg a fin által az apa ellen elkövetett durva bántalmazás nem érdemetlenségi, hanem hálátlansági eset. C: A B) alatti közjegyzői okirat szerint felperes, mint apa, fiának, az alperesnek megélhetését biztosítani és fiát örökrészére még életében kielégíteni akarván, a kereseti ingatlanokat örökségi osztály czimén alperesre ruházta, de azokra az életfogytig terjedő haszonélvezetet magának fentartotta. AB) alatti jogügylet tehát az örökrészbe való betudás, de egyúttal a holtig tartó haszonélvezet kikötése mellett tett s elfogadott ajándékozást képez, melyet felperes a rajta elkövetett durva sértés miatt hálátlanság okából hatálytalaníttatni kér. Eszerint a megbírálandó jogkérdés nem az, hogy alperes, az apja, a felperes után megnyílandó öröklésre érdemetlenné vált-e, nanem az, hogy a felperes ellen elkövetett sérelem felöleli-e a durva hálátlanság tényálladékát, mely alkalmas az ajándékozási szerződés joghatályának megszüntetésére. M. tanú vallotta, hogy felperest a házból kijönni látta, kiabálva, hogy fia, az alperes, őt meg akarja ölni és megverte, — majd ezután alperes is kijött és kezében fejsze volt, — tanú be akart menni a házba, de alperes azzal fenyegette, hogy ha beteszi a lábát, levágja a tanú nyakát; alperes az Összes bútorokat összevagdalta és kidobálta az udvarra, majd az utczára s azzal fenyegetőzött, hogy előbb mindent kidobál a házból s azután a házat felgyújtja; előadja még tanú, hogy alperes előzően más alkalommal is rendezett veszekedést, midőn ittasan jött haza. B. tanú azt is látta, hogy ugyanazon alkalommal alperes az apját, a felperest, torkon ragadta s midőn tanú hozzájuk sietett, hogy