Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Vétel 2S7 Kétségtelen ugyan, hogy általános jogelv, hogy senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amennyivel önmaga rendelkezik, de kétségtelen az is, hogy a forgalmi élet az ingó dolgok vételénél ez alól a szabály alól azt a kivételt teszi, hogy a jóhiszemű vevő tulajdont szerez akkor is, ha az ingót nem a tulajdonostól szerzi is meg. Tételes rendelkezést ugyan erre vonatkozólag egyedül a K. T. 299. §-a tartalmaz, a kereskedő által üzlete körében eladott áruk és egyéb ingóságok tekintetében, de ettől eltekintve az általános magánjog is szakított a fent ismertetett merev római jogi tétellel, mert a forgalmi élet olyan lendületet vett, hogy annak a biztonsága egyenesen megköveteli, hogy a vevő abban az esetben, ha sem a vétel körülményeiből, nevezetesen az eladó megbizhatlanságából, vagy a vételár csekély voltából nem gyaníthatta, hogy az eladó a kérdéses dolognak nem tulajdonosa, a jóhisgemü vétel folytán tulajdonjogot szerezzen. . . . Felperes az alperes rosszhiszeműségének bizonyitására egyedül arra hivatkozott, hogy egy vidéki gépész rendes körülmények között nem rendelkezhetik olyan értékes cséplőgéppel, mint a jelen per tárgyát képező cséplőgép. Tekintettel azonban arra, hogy . . . tanuk vallomásának az egybevetéséből megállapítható, hogy alperes id. R. G.-nak a kérdéses gépek vételárát teljes összegében kifizette és pedig 6000 koronát a vétel alkalmával készpénzben, 4000 koronáról, illetőleg a kamatokkal együtt 4200 koronáról váltót adott, mely váltót később beváltotta, továbbá tökintettel arra, hogy az utóbb emiitett három tanú vallomásából az is megállapítható, hogy a vétel idejében id. R. G. Dévaványán mint vagyonos ember volt ismeretes, hogy gépjavító műhelye és vasöntődéje volt, hogy gépek vételével, javitásával ós eladásával foglalkozott, ezekből a körülményekből kétségtelenül megállapítható alperes jóhiszeműsége, mert alperes akkor, amikor egy jómódú gépjavitómühelytulajdonostól egy cséplőgépet vett és annak majdnem a beszerzési árat kitevő vételárat kifizette, a legmesszebbmenő gondosság mellett sem hihette, hogy a megvett gép nem az eladó tulajdona. Bpesti T.: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja . . . indokainál fogva s azért, mert K. S. tanú szerint R. G. csak halála előtt fél vagy háromnegyedéwel került fizetési zavarokba, a váltó deponálása, tehát az alperessel megkötött vételi ügylet idején azonban még jó vagyoni viszonyok között élő ember hírében állott, az alperesnek tebát semmi aggálya sem lehetett a gőzmozdony és cséplőgépnek tőle, mint a H) a. szerint is nem csupán gépek javitásával, de ilyenek eladásával is foglalkozó nagyobb üzlet tulajdonosától való megvételénél. C: A tábla Ítéletét a benne felhozott és az elsöbirósági ítéletből felhívott indokok alapján helybenhagyja. (1910. évi november hó 18-án, 2916. sz.)