Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

Megtévesztés 261 üzletre pedig felperesek ráfizettek; az üzleti berendezés csak 400 K-t ért, holott ők 8000 K-ért vették az üzletet át s igy a kellő ellenszolgáltatás nem volt meg; de még azért is érvénytelen a szerződés, mert annak lényeges, nem teljesítés esetén bontó feltétele volt, hogy alperesek egy évig az üzletben segédkezni tartoznak, már pedig másodrendű alperes kezdettől fogva megtagadta a segédkezést azzal, hogy ő beteg, elsőrendű alperes pedig csak eleinte segitett, de ekkor is romlott anyagot használt fel a sütésnél, a vásári bevételeket elmulatta, a felperesekkel gorombáskodott és 1907. szeptember 4-én végleg megtagadta a további segédkezést. A keresetet el kellett utasitani, mert ami a felpereseknek az alperesek általi megtévesztésére vonatkozó előadását illeti: a megtévesztés a szerződés érvénytelenítésére okul csak akkor szolgálhat, ha egyfelől az az ügylet tárgyának valamely lényeges tulajdonságára vonatkozott, másfelől pedig a megtévesztett által rendes gondosság mellett eleve nem volt elkerülhető és a megtévesztés vitatott hátrányai az állítólag megtévesztett félnek magatartásától függetlenül léteztek, vagy állottak be. A jelen esetben az, hogy az üzletnek voltak-e nagyban vásárlói, a szerződésnek nem képezte lényeges feltételét, mert a hasonló üzletek forgalma és jövedelmezősége ettől kevéssé függ, de azonfelül rendes gondosság mellett a felperesek meggyőződést is szerezhettek volna az üzlet forgalmáról és vevőközönségéről, akár közvetlen tapasztalat, akár tudakozódás utján. Emellett kétségtelen, hogy az üzlet tiszta haszna, melynek tekintetében a felperesek szintén megtévesztést vitatnak, nem független az üzlet megszerzőjének a cselekvőségétől, hanem ellenkezőleg csaknem kizárólag az üzlet tulajdonosának képességétől, szorgalmától és főleg leleményességétől függ; ugy, hogy egyfelől kizártnak kell tekinteni azt, hogy az üzlet átruházója a megszerző részére bizonyos tiszta haszonösszeget, mint okvetlen elérendőt, tehát az átruházási szerződés lényeges feltételét állithasson oda és másfelől a megszerző a legelemibb üzleti képességek mellett is ne legyen tudatában annak, hogy az üzlet jövedelmezősége legnagyobb részben az üzlet tulajdonosának és vezetőjének egyéni tehetségén sarkal s ennek hiányában nagyobb üzleti haszonra tartósan nem számithat. Szegedi T.: Az elsőbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. C: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja felhívott indokaiból es azért is, mert valamely üzlet átruházásánál a korábbi üzlettulajdonos vevőkörének esetleges elmaradása annál kevésbbé lehet szerződésbontó ok, mivel a vevőkörnek megmaradása iránt, e kör hozzájárulása hijján, az eladó jogilag kényszeríthető kötelezettséget nem is vállalhat. Ama körülmény következményei pedig, hogy felperesek minden szakértelem hijján vállalkoztak egy mézeskalácsos üzlet vezetésére, az alpereseknek nem róható terhükre, hanem e gondatlanságnak következéseit csakis a felperesek tartoznak elviselni. (G. 1910. szept. 1. 980/910. sz. II. p. t.)