Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Btk. 259., 260. §. 7" 127. C: A vádlott védekezéséből kifolyóan elsősorban az volt vizsgálandó, hogy a vádlott által nyomtatásban kiadott körlevélnek a részvénytársaság- főelárusitóihoz küldése megfelel-e a .,terjesztés" azon fogalmának, melyet a Btk. 259., illetve 261. §§-ai a minősített becsületsértés tényálladéki eleméül megkívánnak. A kir. C. ugy találta, hogy az eljárás adatai szerint 150 példányban kinyomatott és mintegy 130 főelárusitónak megküldött levél, daczára annak, hogy a „szigorúan bizalmas" felírással volt ellátva, oly nagy kör és oly számos személy részére tétetett vádlott által hozzáférhetővé, hogy cselekménye a törvényben emiitett ,,terjesztés" fogalma alá esik. (905. jun. 25. 723.) Btk. 260. §. Az államvasutak igazgatóságánál tett valótlan följelentés hatóság előtti rágalmazás. 128. V. a m. k. államvasutak igazgatóságának megküldött feljelentésében F. K. államvas. hivatalnok gyakornokot azzal vádolta, hogy ő a felekkel gorombáskodik s a leveleit csak 2 pakli 34 filléres dohányért akarja kiadni. G.: A Bp. 385. §-ának 1. b) pontj ára fektetett az a panasz, hogy a cselekmény helytelenül lett a Btk. 260. §-a alá eső rágalmazásnak minősítve, azért találtatott alaptalannak, mert tekintettel arra, hogy a magyar állam a m. kir. államvasutakat, mint közérdekű országos forgalmi és közlekedési intézményt fenhatósági jogánál fogva létesítette és vette állami kezelés alá, a miből következik, hogy nem csupán az azok feletti felügyelet, hanem azoknak üzeme is az állami közigazgatás egyik tényezőjévé vált; tekintve, hogy a C. már több alkalommal kimondotta, hogy a 111. k i r. á 1 1 a m vasutak hivat a 1 n o k a i k ö z h i v a t a 1 n ok o k n a k t e k i n t e n d ő k ; tekintve, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága, illetve az annak keheiében alakult fegyelmi bizottság a m. kir. kormán}' által kinevezett hivatalnokai felett is fegyelmi hatáskörrel bír; tekintettel végre arra, hogy Btk. 227. §-ának rendelkezéséhez képest a Btk. 260. §-a szerint minősülő rágalmazás vétsége fegyelmi vétséggel való valótlan váddal is elkövethető); ezekhez képest a T. helyesen határozott, midőn a m. kir. államvasutak igazgatóságát a Btk. 164. §-ában megjelölt közigazgatási hatóságnak tekintve, a vádbeli cselekményt a Btk. 260. §-a szerint rágalmazás vétségének minősítette. (1905. évi augusztus hó 31-én, 7695. sz.) = Állandó gyakorlat. A vád valótlanságának bizonyítékai. 129. C: Az ügyész és a vádlott által a Bp. 385. §-ának 1. a) p. alapján bejelentett semmiségi panaszok alaposaknak találtattak, mert a Btk. 260. g.-ában meghatározott rágalmazás vétségének egyik alapfeltétele az, hogy a vád valótlannak bizonyult legyen.