Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

72 Btk. 260. §. A tsz. a vád valótlanságát meg is állapította. Kétségtelen ugyan, hogy a C. köteles határozatát a tsz.-nek, mint másodfokú bíróságnak ítéletében valóknak elfogadott tényekre alapítani, denem oly b i r ó i kijelentésekre, a melyekre a z a t é n v e k b ő 1 h e 1 y t e A e n jogi k ö vetkeztetés u t j á n jutott. \ tsz. a vád valótlanságát egyrészt abból állapitotta meg, hogy az ügyész a nyomozást M. feljelentése tárgyában megszüntette, más részt pedig abból, hogy az erőszakos behatolás nem magánlakásba, hanem hivatalos helyiségnek bérbeadott szobába történt. Tekintve azonban, hogy az ügyésznek a nyomozatot megszüntető határozata nem birói határozat, a melynek alapján a vád valót lanságára következtetés vonható volna, de pusztán a feljelentés sikertelenségének birói megállapítása sem elegendő a vád valótlanságának kimondására; kétségtelen, hogy a tsz.-nek ebből a most említeti körülményből vont következtetése jogilag téves. Magát a-ít a tényt pedig, hogy G. erőszakkal hatolt be a M. tulajdonát képező, de bérbeadott: helyiségbe, a tsz. i? valónak fogadta el, csak azt nem vette valónak, hogy ezt a szobát \J.« magánlakásnak tekinthette. Minthogy ezek szerint a M. által tett feljelentésben felsorolt lények a valóságnak megfeleltek és csakis a feljelentőnek a jogi felfogása volt téves, kétségtelen, hogy M. a téves jogi felfogással kísért való tényeknek feljelentése által bűncselekményt el nem követett. < K 05 augusztus 2(). 7638. sz.) 130. C.: A tsz. ama tényekből, hogy a v. feljelentése folytán D i. ellen folyamatba tett eljárás a kir. jbg. által megszüntettetett, s hogy vádlott ezen megszüntetési végzés ellen beadott újrafelvételi, helyesen igazolási kérésével a kir. tsz. által jogerősen elutasittatott, arra való tekintettel, hogy a kir. jbg. csakis a vádlottnak, mint főma gánvádlónak a tárgyalásról való igazolatlan kimaradása miatt szüntette meg az eljárást, a kir. tsz. pedig elsősorban csakis elkésés okából utasította el, a vádlott, mint főmagánvádló igazolási kérését, tévesen vonta le azt a következtetést, hogy v vádja alaptalannak bizonyult. (905 aug. 31. 7710.) Szándék a hatóság előtti rágalmazásnál. 131. C.: Vádlott feljelentésében pusztán hallomás után vádolta sertettet büntetendő cselekmény elkövetésével. Mivel ez a vád valótlannak bizonyult, vádlott a sértettet nem jóhiszeműen, a köteles gondosság betartásával, hanem könnyelműen és gondatlanul vádolta. (1905. okt. 19. 8944/905.) 132. C .: Minthogy vádlott sértett biros. végrehajtót a cs—i tsz elnöke előtt azzal vádolta, hogy az A. S. czég részére kezeihez leíize!'!• 1 0 kort nál rendeltetése helyére meg nem küldötte, sől annak