Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

70 Btk. 258., 259. §. a Btk. 258. §-ábarj meghatározott s ;i Btk. 270. §~ának 2. pontja szc rirtt hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének alkotó elemeit meriti ki. (1905 fleczeml/fr 5. 10,444. sz-) 123. C.: Vádlott a vád alapjául szolgáló állítást mint hirt közölte ugyan ügyvédjével, de ezt nem utasította arra, hogy az állítást a perben felhasználja, ily utasítás hiányában az állitásnak a vádlott nevében ügyvédje által beadott periratban való használása pedig a vádlott tettének nem tekinthető, vádlottnak az a tette ugyanis, hogy az állítást ügyvédjével közölte, a vád alapjául szolgáló tettel nem azonos, mert ettől az elkövetésnek nemcsak helyére, hanem módjára nézve is különbözik. (1905 deczember 20 11,009. sz.) Szándék a rágalmazásnál. 124. C: Az a körülmény, hogy vádlott a L. T. részéről tett nyilatkozat alapján állította sértettről a kérdéses tényt, a vádlott büntethetőségét nem zárja ki, mert midőn L I. nyilatkozatának valóságáról meg nem győződött, mindenesetre gondatlanul járt el, ez pedig elegendő a Btk. 258. §-ában körülirt rágalmazás tényálladékának megállapítására. (905. aug. 31. 7698. sz.) 125. C.: a Bp. 385. §. 1. a) pontjára fektetett semmiségi panasz egyrészt arra van alapítva, hogy vádlottak nem ismervén a főmagánvádló ellen folyamatba tett bűnvádi per iratainak tartalmát, valónak fogadhatták el a volt választmány kitiltó határozatának alapját; másrészt pedig arra, hogy a kör ügyvédjétől nem nyertek világos értesítést a főmagánvádló ellen folyamatban volt büntető per miként való befejezéséről. Ez a vitatott jóhiszeműség azonban a bűnösség megszüntetésére okul nem szolgálhat, mert vádlottaknak módjukban állott az állított tény valóságáról vagy valótlanságáról meggyőződni, ezt azonban elmulasztván, gondatlanul jártak el, a mikor oly közleményt tettek közzé, melynek tartalmáról tudták, hogy az abban foglalt tényállítás a főmagánvádló ellenében a büntető eljárás megindításának okául szolgálhat, vagy őt közmegvetésnek tenné ki. (905. szept. 5. 7801.) 126. C.: Minthogy a rágalmazás tényálladékának egyik lényeges alkatelemét képező szándékosság a rágalmazó állításoknak tudatos használatában, illetve közzétételében áll; a szándékosság ezen keretén túlmenő czélzat mibenléte a tényálladék megállapítása szempontjából közömbös; s minthogy a vádlott büntethetőségére csak az állításoknak bizonyított valódisága, nem pedig az bír kihatással, hogy vádlott az állításokat valóknak tartotta: a semmiségi panasz alaptalan. (1905 nov. 22. 9968. sz.j Btk. 259. §. Százötven példányban kinyomatott körlevél szétküldése megfelel a közzététel és terjesztés fogalmának.