Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

2l6 Bp. 437- §• vádlottra ugyanabból a cselekményből származott bűnszövetség megállapítását és mert az utóbb emiitett okból mellőzendő volt az esküdteknek felelete, a W. I. vádlottra vonatkozó III. 2. a. felvett hasonló főkérdésre is; mert ehhez képest az esküdtbíróság jogi tévedésben volt, midőn a vádlottakat azoknak a szándékos emberölés bűntettében és illetve az abban való bünrészességben bűnösöknek kimondása mellett, még külön a Btk. 288. §. alapján a gyilkosság bűntettének elkövetésére irányzott szövetség tekintetében is bűnösöknek felismerte. (1905. jul. 18. — 6845.) Bp. 437. §. 5. p. Hiányos ténymegállapítás miatt az alsófoku Ítéletek megsemmisítése, a) Jogos védelem esetén. 468. C.: Az elsőbiróság és a törvényszék a jogos védelem elbírálásánál csak annak a kijelentésére szorítkozott, hogy miután a jogos védelem bizonyítást nem nyert az okból, a büntetés alól való felmentésnek helye nincs és elmulasztotta a Bp. 328. §-a rendelkezéseinek megfelelően kifejteni, hogy a jogos védelemre vonatkozólag mely tényeket és mily okokból tart bebizonyitottaknak vagy be nem bizonyítottaknak, nevezetesen, hogy mely előzményre, tényekre, ténykörülményre volt figyelemmel e vádlott védekezésével szemben, a jogos védelem fenforgásának kizárásánál. A jogos védelemre alapított védekezésnek, mint az ügy elbírálására nézve lényeges körülménynek alapos eldönthetése végett tehát a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján mindkét alsóbiróság ítéletét a Curia megsemmisítette és a Bp. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében uj eljárást rendelt el. (1906. márcz. 28-án. — 3214.) 469. C.: Már az elsőfokú bíróság tárgyalásán vádlottak azzal védekeztek, hogy sértett volt a tettlegesség kezdője s vele szemben az elsőrendű vádlott önmagának, a másodrendű vádlott pedig az előbbinek, mint anyjának védelmében cselekedett. A vád és védelem ellentétes állítása iránt ugy az első-, mint a másodfokú bíróság tanukat hallgatott ki, akiknek vallomásai több tekintetben eltérők; és mégis az elsőbiróság atesti sértéseket tárgyazó ügyek elintézéséhez h aszná In i szokott nyomtatványpéldánynak oly nyomtatott indokolásával bírálta el az ügyet, mely a beismeréssel egyező tanubizonyitás alapján való elintézéshez esetleg alkalmas lehet, de ebben az esetben a Bp. 328. §-ának rendelkezésébe ütközik; a törvényszék pedig azt az indokolást elfogadta, a nélkül, hogy az elsőfokú bíróság által felvett és általa kiegészített tanubizonyitás anyagát a Bp. előlidézett §-ának megfelelő részletezésekkel mérlegelte volna, holott ebben az esetben a büntetőtörvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása szükségessé teszi ama lényeges körülményeknek megállapítását: vájjon mi okból és kinek tettleges kezdeményezése kö-