Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Bp- 437- §• 217 vetkeztében támadt a verekedés? a könnyű és súlyos sérüléseket a vádlottak közösen követték el, vagy pedig az ütöeszközzel közbelépett másodrendű vádlott egyedül okozta-e? az elsőrendű vádlottnak 67 éves korára s ennek állítólag a sértett fél által történt bántalmazására tekintettel, szükséges volt-e, hogy a másodrendű vádlott ütőeszközzel lépett közbe? s mindezekhez képest akár az első-, akár a másodrendű vádlott javára a jogos védelemnek vagy esetleg a büntetés rendkívüli enyhítésének esete fenforog-e vagy sem? Eme tény- és jogi megállapítások végett a törvényszék ítéletének megsemmisítésével uj eljárást kellett rendelni. (1905. okt. 17-én. — 8849.) 470. C.: A járásbíróság és a törvényszék azért ítélték el M. Andrásnét könnyű testi sértés vétsége miatt, mert M. Péternét bottal szándékosan oly módon bántalmazta, hogy a nevezett ennek folytán nyolcz napon belül gyógyuló testi sértést szenvedett. Vádlott azzal is védekezett, hogy a cselekményt vagyona jogos védelmében követte el, mert M. Péterné és A. Juon az ő tiltakozása dacára a kertjükben levő szilvafa termését szedték, a fáról két ágat le is törtek, sőt ezenfelül A. Juon őt összetöréssel is fenyegette. Az iratokból kitűnik, hogy vádlott édesanyja, mint a kert tulajdonosa nevezetteket a járásbíróságnál közcsend és tulajdon elleni kihágásért tényleg feljelentette. Minthogy — amennyiben M. Ambrusné vádlott védelme a valóságnak megfelelne, az esetben javára esetleg a Btk. 79. §-a alkalmazásának szüksége állhat elő, az a kérdés azonban: vájjon a Btk. 79. §-ának feltételei jelen vannak-e, megnyugvással csak a M. Péterné és társa ellen közcsend és tulajdon elleni kihágás miatt indított bűnügynek a vádlott ellen könnyű testi sértés vétsége miatt folytatott jelen bünperrel egyesítése és együttes tárgyalás utján oldható meg, amikor megállapítandó lesz nem csak az, hogy a sértett M. P.-né jogtalanul támadt-e vádlott illetve hozzátartozói vagyona ellen, hanem az is, hogy e támadás elhárítására szükséges volt-e az a cselekmény, melyet a vádlott a sértettel szemben végrehajtott; minthogy alsófoku bíróságok ezeknek a lényeges körülményeknek a megállapítását mellőzték s e hiány miatt az alsóbirósági ítéletek ellen a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában megjelölt semmiségi ok forog fenn; mindezeknél fogva mindkét alsófoku bíróság ítéletét megsemmisíteni, a két bűnügy egyesítését, együttes tárgyalását és uj ítélet hozatalát elrendelni kellett. (1906. június 28-án, 6720. sz.)