Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Bp. 427. §• 209 kihirdetése után történvén, — a törvényszék mint esküdtbíróság hatáskörébe nem tartozik. Az esküdtek feleletének a P. László volt főnök által mondott szöveg szerinti pótlását elrendelte, a törvény­szék a P. László kijelentése alapján és még azért is, mert a főtár­gyalásról felvett és a közokiratot képező jegyzőkönyvnek és Ítélet­nek tartalma szerint a II/3. sz. kérdés felolvasása után a határoza­tot az esküdtek főnöke ekként hirdette ki: „nem, hétnél több szava­zattal", tehát erre a kérdésre az esküdtek kétségtelenül ,,nem"-mel határoztak; továbbá, mert a tanács mindegyik tagja határozottan emlékszik arra, hogy az esküdteknek a K. László másodrendű vád­lottra vonatkozó II/3. sz. kérdésre adott feleletként, az eredeti kér­désekre az égés helyén az esküdtek főnöke P. László által az volt ráírva és aláírva, hogy ,,12, tizenkettő nem". Emlékszik pedig az egész tanács erre, az okból, mert a midőn a főtárgyalás folyamán a bíróság az esküdtek határozatának alaki szempontból leendő meg­vizsgálása végett visszavonult, a tanács tagjainak feltűnt, hogy míg mindhárom vádlottra vonatkozólag a jogos védelemnek a Btk. 79. §-ának 1. bekezdésében meghatározott esetére feltett kérdésekre a 12 esküdt közül egy igennel válaszolt, addig azon kérdésekre, melyekben az foglaltatik, hogy jogos védelemnek, a Btk. 79. §-ának 2. bekezdésében foglalt esete fenforgott-e, már mind a 12 esküdt, tehát az előbb igennel válaszoló is nemmel felelt. Ez a körülmény a tanács tagjainak különösen feltűnt s a tanács tagjai között beszéd tárgyát is képezte. (1905. évi deczember 29-én, 9939. sz.) C.: A védőnek a Bp. 426. §-ában foglaltakra tekintettel csupán felfolyamodásnak vett perorvoslata azért alaptalan, mert az esküdt­bíróság a védőnek az ítélet hatályonkivül helyezése s az ügynek újból tárgyalása iránt előterjesztett kérelmét helyesen utasította el, valamint az esküdtek határozatának pótlását is helyesen rendelte el. (1906 június 2-án, 6128. sz.) Bp. 427. §. Az esküdtbíróság ítélete ellen érvényesíthető semmiségi okok. a) A 385. §-ban meghatározott semmiségi okok. 448. Vádlottak a Bp. 385. §. c) pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt, F- A. azért, mert a részegségnek, P. I. azért, mert az ellenállhatatlan erőszak a beszámithatóságot kizáró ok nem véte­tett figyelembe. Az esküdtbíróság a perorvoslatokat bővebb indoko­lás nélkül, mint törvényben kizártakat visszautasította. Tekintve azonban, hogy a Bp. 427. §. szerint az esküdtbíróság ítélete ellen a Bp. 385. §. meghatározott semmiségi okok alapján semmiségi panasz­nak van helye, tekintve, hogy a vádlottak a Bp. 385. §. 1. c) p.-ra hivatkoztak és á semmiségi okot kellően meg is jelölték, az általuk használt perorvoslat törvényben kizártnak nem tekinthető. Mint­hogy e szerint a visszautasítás helytelenül történt; a felfolyamodás­nak hely adatik, a s. panasz elfogadtatik s az ügy tárgyalásra utasit­tatik. (1905 szept. 6. 7094.) GrlU-féle Döntvénytár. XIIT. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom