Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)
2 I O Bp. 427. Bp. 427. §. 4. p. b) A kérdések föltevésével összefüggő semmiségi okok. 44g. R. S. és R. N. vádlottak egy bikát vettek el sértett birtokából, a kit ez alkalommal tettlegesen bántalmaztak. Az esküdtbíróság vádlottakat a Btk. 345. §-ában meghatározott s a 349. §. 2. bek. szerint büntetendő bűntett miatt ítélte el. C.: R. S., R. N. és J. M. vádlottak védőjének a Bp. 427. §, 4. pontjára fektetett semmiségi panasza nem szolgálhat az esküdtbíróság ítéletének megsemmisítésére, mert nem az foglaltatik az esküdtekhez intézett kérdésekben, hogy a vádlottak a bika elvezetésével egyidejűleg, hanem az, hogy az I. fő-, ugy az 1., illetve 2. mellékkérdésben meghatározott cselekmény elkövetésekor, vagyis ugyanazon alkalommal bántalmazták a sértettet, midőn a bika ellopatott, s habár a bántalmazás idejének eme jelzése a rablás bűntettének megállapítása szempontjából nem eléggé határozott, mindazonáltal tekintve, hogy az esküdtek R. S. és R. N. vádlottakat illetően a Btk. 344. §-ába ütköző rablásra vonatkozó kérdésre nemmel és csak a Btk 345. §-ában meghatározott rablásnak tekintendő bűntettre vonatkozó kérdésre igennel feleltek: a bántalmazás idejének hiányos megjelölése a vádlottak sérelmével nem járt; következőleg érdekükben e tekintetben semmiségi panasz nem érvényesíthető. (4905 nov. 28, 10.176.) 450. C.: A Btk. 284. §-a szerint azon férjes nő, ki a házasságának tartama alatt született gyermekét megöli, a gyermekülés bűntettét el nem követheti, még abban az esetben sem, ha a gyermeket akár a házasság megkötése előtt, akár a házasság tartama alatt nem a férjével, hanem mással nemzette. Minthogy pedig a bűnvádi per adatai szerint vádlott K. J.-sal 1897. évi február 17-én házasságra lépett és a házassági kötelék jelenleg is fennáll; az a körülmény pedig, hogy férje a vádlottat a házasság megkötése után félévvel elhagyta, azóta a házasfelek egymástól külnválva élnek, a gyermekeknek házasságon kivüli születését meg nem állapítja; minthogy e szerint jelen esetben a gyermekölés büntette a fentemiitett törvényszakasz hel}<es értelmezése mellett fogalmilag ki van zárva: az esküdtbíróság az által, hogy a védő részéről javaslatba hozott kisegítő főkérdést is megállapította, az esküdteket az adandó feleletek tekintetében tévedésbe ejtette és a törvénynek a vád szempontjából lényeges rendelkezését megsértette. Mindezekhez képest a Bp. 427. §-ának 4. pontja alapján a Bp. 437. §-ának 2. bekezdése és az abban idézett 404. §. 1. bekezdése értelmében megsemmisítendő és uj eljárás elrendelendő volt. (1906 márczius 16-án, 2650. sz.)