Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Bp. 384. $. 11. p. vényes határidőben, a felmentő Ítélet ellen felebbezésüket benyújtották: ez a felebbezés érdemleges eljárás alapjául elfogadandó volt annál inkább, mert az a körülmény, hogy a sértett felek képviselője a törvényszék Ítéletét annak kihirdetésekor tudomásul vette, nem azonos az ítéletben való kifejezett megnyugvással, s ilyen nyilatkozat a sértett felek részéről nem tétetett, az Ítélet kihirdetésekor a sértett felek a felebbezéssel élő közvádlóval szemben a felebbezési jogot törvénynél fogva nem is gyakorolhatták, sőt ennek netáni bejelentése esetén felebbezésük visszautasittatott volna. (905. szeptember 13. — 7278.) 402. C: A semmiségi panasznak helyt kellett adni, mert arra nézve, hogy a Btk. 113. §-a értelmében ki a törvényes képviselő, a Btk. rendelkezést nem tartalmazván, e kérdésben irányadók az 1877 : XX. t.-cz. vonatkozó rendelkezései. E t.-cz. 16. §-a szerint az apa csak törvényes vagy törvényesített gyermekei fölött gyakorolhatja az apai hatalmat. A 27. §. szerint, akik apai hatalom alatt nem állanak, gyámság alá helyezendők. A 67., 68. §-ok szerint, mig a gyám (gondnok, anya) a gyámhatóság intézkedése alapján működését megkezdhetné, az elmulaszthatlan gyámi teendőket a községi közgyám hivatalból teljesiti. A kiskorú sértett fél törvényes képviseletének feltételei tehát G. M.-ra, a természetes atyára, nézve nem forognak fenn, s igy a kiskorú sértett fél törvényes képviselőjének kimondható nem lévén, az általa a Btk. 113. §-a értelmében tett indítvány sem tekinthető a törvényes képviselő által tettnek. Ezek szerint az alsóbiróságok vádlottat törvényszerű vád nélkül mondatták ki bűnösnek. (1905. febr. 21. — 1525.) 403. Válottak egy róm. kath. templomban lármás magaviseletük által botrányt okoztak. Az ügyészi megbízott B I. és társai panaszfeljelentése következtében a vád képviseletét átvévén, a Btk. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség miatt emelt vádat a járásbíróság előtt. A bizonyítási eljárás befejeztével azonban az ügyészi megbizott a vádat elejtvén, ezt a vádat átvette B. I. felejlentőnek a képviselője s a járásbíróság a vádlottakat érdemleges okokból a vád alól felmentette, mig a törvényszék a pótmagánvádlóként jelentkező feljelentő képviselőjének felebbezése folytán felebbviteli főtárgyalást tűzött ki s miután vádlottat illetően a vád képviseletét az ügyész is átvette, vádlottakat a vallás elleni vétségben bűnösnek mondotta ki és megbüntette. C.: Tekintve, hogy B. L, habár N. [.-né a nyilvános botrányt részben a feljelentőnek hangos szidalmazásával követte el, csupán a vallás elleni vétség megtorlása végett tett panaszt és személyes megsértése miatt feljelentéssel nem élt; tekintve, hogy a vallási szertartások zavartalan lefolytathatásának biztosítása állatni érdek lévén, az az ellen vétők nem az egyes hivőket vagy ezeknek jogait, hanem állami érdeket sértenek, ennek mcgvédelmezése pedig csakis az állam érdekét képviselő vádhatóság lehet hivatva, és ha ez a