Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

i86 Kp. 384. $. 9. p. sitani, mert a munkaterem felügyeletével megbízott R. S. vádlottnak ebből folyó kötelességénél fogva nemcsak a munka akadálytalan tel­jesítésére, hanem ama intézkedések megtételére is kiterjedt felügye­tői kötelessége, a melyek az alkalmazottak egészségének és testi ép­ségének megóvását czélozzák és arra szükségesek voltak. Ennél­fogva T. az ügy eldöntésére nézve lényegtelen körülmények bizonyí­tására indítványozott bizonyiték felvételét a Bp. 393. §-ának 1. pont­jához képest törvényszerűen tagadta meg. (1905. nov. 13. 10032.) 389. C: A. T. akkor, mikor az ítélete indokaiban részletesen fel­sorolt és körülirt határozott bizonyítékokkal szemben, a közvédő által kizárólag nemleges körülmények bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását szükségtelennek találta, a törvénynek a védelem szem­pontjából lényeges rendelkezését nem sértette meg. (1905. évi már­czius hó 21-én, 2663. sz.) 390. C: A védő perbeszédében oly napi eseményekre hivatkoz­ván, melyek a fötárgyalási elnök nézete szerint az eljárás tárgyát ké­pező ügygyei mi összefüggésben sem állottak, az elnök által a véde­lem korlátaira lett figyelmeztetve. E miatt a védő a Bp. 384. §. 9. p. hivatkozással semmiségi panaszt jelentett be. Tekintve azonban, hogy az id. §. alapján csak a bíróság határozatai vagy mulasztásai miatt van semmiségi panasznak helye, a védő semmiségi panasza, mint a törvényben kizárt, a Bp. 343. §-a értelmében visszautasítandó volt. (1905. nov. 30. 10252. sz.) 391. C.: A védő indítványa nem irányult és nem is irányulha­tott a bűnösséget vagy a büntethetőséget kizáró tények megállapítá­sára, mert a Btk. 172. §-ába ütköző bűncselekménynél az állított té­nyek valósága sem a bűnösséget, sem a büntethetőséget nem zárja ki. Az indítvány czélja a védő nyilatkozata szerint az volt, hogy a té­nyek valósága a büntetés kimérésénél enyhítő körülményül legyen figyelembe vehető. A bizonyítás azonban ebből a szempontból feles­leges volt. Vádlott ugyanis a ,,Szocziáldemokráczia Boksán" czimü czikk tekintetében a vád alól felmentetvén és büntetés nem is alkal­maztatván, nyilvánvaló, hogy a panaszolt sérelem a vádlott hátrá­nvára nem szolgált és az ítéletre sem lehetett befolyással. (Bp. 384. §. 3. bekezdése.) De helyesen mellőztetett a bizonyítás a többi czik­kekre vonatkozólag is, mert eltekintve attól, hogy a védő a bizonyí­tandó tényeket kellően meg sem jelölte, az ezen közleményekben foglalt állitások valósága vagy valótlansága kérdés tárgyává nem is tétetett, és a közvádló nem az állitások valótlanságát vitatta, hanem az akár való, akár valótlan tényeknek gyűlöletes mórion való ismer­tetésére alapította vádját. (1905. nov. 30. 10252.) 392. C: A védő a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján megtá­madja az ítéletet, mert az esküdtbíróság nem adatott hely azon bizo

Next

/
Oldalképek
Tartalom