Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Bp. 384. $. 9. |>. nyitási indítványának, hogy H. és F. tanukként kihallgattassanak, annak megállapítása végett, hogy vádlott a czikkek megjelenése ideién Budapesten nem volt, a lapot akkor tényleg nem szerkesztette és hogy a nevezett tanukat a vádlottat szerkesztőül megnevező hatósági bejelentés visszavonásával bizta meg. A perorvoslat e részben is alaptalan, mert a bizonyítani kívánt tények, tekintettel a sajtótörvény 33. §-ára, jogilag közömbösek. A törvény nem a tényleges szerkesztőt, hanem azon személyt terheli a felelősséggel, aki a sajtótörvény 30. §-ának 1. pontjához képest a sajtóhatóságnál szerkesztőül van bejelentve, hogy pedig a bejelentett szerkesztő ő volt, vádlott kétségbe nem vonta, sőt kifejezetten beismerte. Ezzel szemben nem lehet, miként a védelem teszi, a Btk. 82. §-ára vagyis arra hivatkozni, hogy a szerkesztőnek a bevádlott czikkek közléséről tudomása nem volt. A tudomás hiányára a vádlott csak akkor hivatkozhatnék, ha a hatósági bejelentés történt volna tudta nélkül; amit nem is állított. Nem szüntetné meg továbbá felelősségét az sem, ha bebizonyította volna, hogy a felhívott tanukat a bejelentés visszavonásával megbízta; mert a ne talán í visszavonást ő maga tartozott volna eszközölni és harmadik személyek ténykedése vagy mulasztása az ő felelősségén mit sem változtat. (1905. nov. 30. 10252. sz.) 393. Védő amiatt jelentett be semmiségi panaszt, mert az elnök nem engedte meg a sértetthez ama kérdés intézését: kivánja-c vádlott megbüntetését vagy nem. C.: A vád alapjául szolgáló tett a hivatalból üldözendő bűncselekmények közé tartozván, a vádat a közvádló képviseli s igv teljesen közömbös a vádra nézve, hogy Bujdosó István (sértett) a vádlott (Bujdosó Istvánné) megbüntetését kívánja-e vagy nem; továbbá nyilvánvaló, hogy a neheztelt elnöki intézkedés az Ítéletre nem volt befolyással, minélfogva amaz elnöki intézkedés a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sértette meg. (1905. deczember 28-án, 11.204. sz.) 394. C: A felebbezésben és a védő részéről a felebbviteli főtárgyaláson az hozatott fel, hogy a vádlottak akkor, midőn már a tüz el volt oltva, az égés színhelyén a földön maradt s a szövetkezetre nézve nagyobbára használhatatlanná vált csekély értékű tárgyakat a szövetkezet tagjainak jelenlétében és azoknak beleegyezésével vittek el. Ennek beigazolása végett a védő a felebbviteli főtárgyaláson bizonvitvány felmutatása mellett tanuk kihallgatását kérte, a T. azonban a védő indítványát mellőzte, daczára annak, hogy a felajánlott bizonyíték a vádlottak védelmének szempontjából lényeges körülményekre vonatkozott. Minthogy a táblának eme határozata a Bp. 384. §-ának 9. p. ütközik; a védő részéről e miatt bejelentett semmiségi panasznak helyt adni, a másodfokú Ítéletet megsemmisíteni és a T.-t a bizonyitás kiegészítésére és uj határozat hozatalára utasítani kellett. (1906. április 4-én, 3579. sz.)