Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)
U6 Bp. 12., [3., 16. §§. rónától 20 koronáig terjedő összeg- helyett i napi elzárás állpittassék meg. (1905. június 15. 5842.) Bp. 13. §• Hatósági rendelet ellen engedetlenségre izgatás esetében községi biró nem sértett. 293. W. S. v. ellen a Btk. 172. g-ának 1. bekezdésébe ütköző izgatás vétsége miatt indíttatott eljárás azon a czimen, hogy W. M. Zsidve község birája egy képviselőtestületi határozat folytán a községi lakosokat közmunkára rendelvén ki egy régi templomfal lebontása végett, a helyszínen megjelent 50—60 emberhez, hogy „hallgassanak a bíróra, de nem arra, aki csak három szavazattal lett megválasztva", továbbá „menjünk szerdán kukoriczát szedni s csak azután bontsuk le a falat", amely felhívás hatása alatt a közmunkára egybegyűlt nép a munka színhelyéről eltávozott. C.: Tekintve, hogy a fenforgó esetben a törvény nem a községi bírónak személyét s ezzel kapcsolatban jogait, hanem mint hatóságnak kiadott rendeleteit veszi oltalmába: W. S. vádlottnak a vádba vett tette W. M. községi bírónak egyéni jogait sem nem sértette, sem nem veszélyeztete s igy ő a Bp 13. §-a szerint való sértettnek nem tekinthető, amiből következik, hogy az ügyész által elejtett vád képviseletét törvényszerűen át nem veheti. (1905. nov. 22. 9971.) Bp. 16. §. Okirathamisitás illetékes bírósága. 294. A vád az, hogy B. M. az L. czég megbízottjának adván ki magát, M.-án S.-től megrendelést vett fel s a megerndelőjegy hátlapján ,,d" aláirással hamis kötelező nyilatkozatot állított ki aziránt, liogy az. eddig még el nem számolt számlákból szintén 20% számítandó le. S.-né ezt a hamis okiratot az L. czégnek Budapestre küldötte. A vádtanács az utóbbi körülmény alapján a szatmárnémetii törvényszék illetékességét leszállította s a budapesti törvényszéket jelentette ki iletékesnek, mert a hamis okirat Budapesten használtaKitt; a budapesti törvényszék szintén illetéktelennek jelentette ki magát, mert a terhelt a hamis okiratot M.-án használta, midőn azt S.nének felhasználás végett átadta. C: A szatmárnémeti törvényszék felfogása téves, mert nem terhelt cselekvőségét, hanem az egyik sértett ténykedését veszi „használatinak. Minthogy ugyanis a Btk. 401. §. meghatározott bűncselekmény tényálladékát a hamis okiratnak a tettes által való használata alkotja meg, jelen esetben pedig a tettességgel terhelt B. M. M.-án a szatmárnémetii törvényszék területén érvényesítette az okiratot azáltal, hogy S.-néval szemben az L. czég követelése egy részének megszűnte bizonyittassék; az elkövetés helyének a Bp. 16. §. szerint M. tekintendő. Minélfogva a szatmárnémetii törvényszéket kellett illetékesnek kimondani. (1905. okt. T7. — 8463.)