Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

140 St. 33. 9. Időszaki lapnak biztosíték nélkül egyhuzamban történő többszöri megjelenése nem halmazat. 284. C: A cselekmény tévesen minősíttetett, amennyiben a lap kél sz.-ban megjelent közlések két cselekménynek minősíttettek. A kir. Curia állandó gyakorlatához képest a törvénynek ..kiad" kifejezése magában foglalja az időszaki lapnak egyhuzamban történő többszöri megjelenését is. Midőn tehát az alsóbiróságok cselekményegység helyett a cselekmények többségét állapították meg, a vádbeli tettet tévesen minősítették. (1905. okt. 12. — 8749. sz.) St. 33- §• Szerzőtársak, akik a sajtóközleményt megíratták és közzététették. 285. C: A valónak elfogadott tények mellett, a vádlottak cselekménye a rágalmazás tényálladékát kimeríti. Kétségtelen ugyan, hogy mindkét alsóbiróság Ítélete némileg hiányos a tekintetben, hogy nem jelölték meg azt. hogy az elitélt vádlottak milyen minőségben (szerzi"), kiadó stb.) vonattak felelősségre, mindazonáltal ez a körülmény a Bp. 384. §. ro. pontjában körülirt semmiségi okot nem képez, mert abból a ténymegállapításból, hogy az elitélt vádlottak a sajtóközlemény közzétételét megszavazták, a vádbavett czikket tényleg közzé is tették, nem lehet vitás", hogy vádlottak, mint az r848 : XVIII. t.-cz. 13. és 33. §-ai értelmében való szerzőtársak mondattak ki bűnösöknek. (1905. szept. 5. — 7801. sz.) Az időszaki lap bejelentett szerkesztője a lapban megjelent sajtóközlésért akkor is felelős, ha tényleg már nem ő szerkeszti a lapot s ha a bejelentés visszavonásának elmulasztása az ő akarata ellenére történt. 286. C.: A törvény nem a tényleges szerkesztőt, hanem azon személyt terheli a felelősséggel, a ki a sajtótörvény 30. §-ának 1. pontjához képest a sajtóhatóságnál szerkesztőül van bejelentve, hogy pedig a bejelentett szerkeszt") ő volt, vádlott kétségbe nem vonta, sől kifejezetten beismerte. Ezzel szemben nem lehet, miként a védelem teszi, a Btk. 82. §-ára, vagyis arra hivatkozni, hogy a szerkesztőnek a bevádolt czikkek közléséről tudomása nem volt. A tudomás hiányára a vádlott csak akkor hivatkozhatnék, ha a hatósági bejelentés történt volna tudta nélkül; a mii nem is állított. Nem szüntetné meg továbbá felelősségét az sem, ha bebizonyította volna, hogy a tanukat a bejelentés visszavonásával megbízta; mer! a netáni visszavonást ő maga tartozott volna eszközölni és harmadik' sze mélyek' ténykedése vagy mulasztása az felelősségén mit sem változtat. (1905. nov. 30. 10252. sz.)