Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Sajtótörvény. (1848 : XVIII. t.-cz. St.) St. 13. és 33. §§. Sajtóvétségnél nincs kizárva a tettesek többsége. 273/a. A védő a Bp. 385. §-ának 1. a) p. alapján jelentett be semrhiségi panaszt, mert a vádlottak mint szerzők mondattak ki bűnösöknek, a mi az St. 13. §-ában megállapított fokozatos felelősségi rendszerrel ellenkeznék. C: A semmiségi panasz alaptalan, mert az ítélet az esküdtek határozatán alapszik, azt a tényt pedig, hogy a vádlottak a bevádolt nyomtatványnak szerzői, mint a cselekmény tényálladéki elemét, az esküdtek döntik el. Az indokolásnak ama további érvelését pedig, hogy sajtóvétségeknél ki van zárva a tettesek többsége, a törvény sem támogatja. Az 1880 : XXXVII. t.-czikk 7. §-a szerint ugyanis sajtóvétségeknél a büntetőtörvénykönyveknek csak azon intézkedései nem alkalmazhatók, a melyek a .St. 13 és 33. §§-aiban megállapított felelősségi rendszerrel ellentétben állanak: a szerző pedig — és a körülmények szerint a szerzők többsége — a sajtójogilag felelős személyek közé tartoznak. (1905. június hó 8-án, 5630. sz.) A felelősségre vont egyik szerző nem menekül az által, ha szerzőtársát is megnevezi. 274. C.: A tábla által valónak elfogadott tette a vádlottnak a rágalmazás tényálladékát megállapítja. Az a körülmény pedig, hogy vádlott a ,,Szabadság" czimü lap 69. számában megjelent Barbárság czimü közlemény szerzőjéül dr. B. Jánost megnevezte, büntethetőséget kizáró okot azért nem képezhet, mert a tábla való lényként azt állapította meg, hogy ennek a közleménynek a szerzője is a vádlott volt. (1905. szept. 13-án, 7985. sz.)