Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

I h. 2. 1889: VI. t.-cz. 45. 1898: II. t.-cz. 06—70. §§. 131 Minősített uzsora büntetésének minimuma. 268. C.: Az 1883. évi XXV. t.-cz. 2. §-ában meghatározott minősített uzsora vétségének a büntetési tétele az ugyanezen t.-cz. 1. §-ában meghatározott egyszerű uzsora vétségének büntetési tételénél enyhébb nem lehet; miután pedig az 1. §-ban meghatározott egyszerű uzsora vétségének legkisebb büntetése egyhavi fogház és 200 korona pénzbüntetés, a tsz. azonban vádlottat 7 napi fogházra és 100 kor. pénzbüntetésre Ítélte, mely büntetést a T. vádlott terhére felebbezés hiányában fel nem emelhetett, a tsz. tehát, habár nem kifejezetten, de tényleg vádlott javára a Btk. 92. §-át alkalmazta, ebben az esetben pedig a büntetés további enyhítése végett semmiségi panasznak helye nincs: ennélfogva vádlottnak és védőjének a Bp. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmiségi panaszát vissza kellett utasítani. (T905 évi november hó 15-én 9757. sz.) (1889: VI. t.-cz. 45. §.) Hadkötelezettség csalárd kijátszása. 269. C.: Azok a tények, hogy a v. 1903-ban védkötelezettségének kikerülése czéljából az osztrák-magyar monarchia határát hamis útlevél felhasználásával elhagyni törekedett, jóllehet védkötelezettsége rövid idő múlva bekövetkezett volna; figyelemmel az 1889: VI. t.-cz. 45. §-ára, büntetendő cselekmény tényálladékát kimerítik. (904. okt. 11. 8317.) 270. Vádlott R. M. hadköteles és hadkötelezettségének még eleget nem tett volt akkor, a mikor útlevél és bejelentés nélkül illetőségi helyét elhagyta, hogy Amerikába kivándoroljon. C.: Azzal, hogy vádlott Amerikába indult, meg van állapítva az is, hogy vádlott azért hagyta el községét és igyekezett az Osztrák-Magyar monarchia területét is elhagyni, mely útjában már Budapestig eljutott, hogy hadkötelezettségét kikerülje. Minthogy pedig az 1889: VI. t.-cz. 45. §-ának 1. bekezdésének első részében foglalt vétség a hadkötelezettség meghiúsítása czélzatával az Osztrák-Magyar monarchia határának elhagyására irányuló cselekményből áll s annak befejezéséhez nem szükséges, hogy az illető az Osztrák-Magyar monarchia területét tényleg el is hagyja; a valónak elfogadott tényállás szerint a vádbahelyezett vétség nem csupán kísérletének, hanem a befejezett cselekménynek alkotó elemeit merítik ki; a kir. tábla tehát tévesen alkalmazta a Btk. megfelelő rendelkezését. (905. nov. 9. 9578.) 1898: II. t.-cz. 66—70. §§. A mezőgazdasági munkás-törvénybe ütköző kihágás miatt kiszabott pénzbüntetés átváltoztatása és lefizetésének határideje. 9*