Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Btk. 381. §. 223. C: A kir. tábla azt a tényt fogadta cl valónak, hogy vádlott, mint az R. cég ügynöke, csupán megrendelések gyűjtésével vol1 megbízva; eltekintve attól, hogy e minőségénél fogva nem sorolható a Btk. 381. §-ának 2. pontjában emiitett személyek közé, a ténymegállapításból nem tűnik ki, hogy vádlott a m. kir. államvasutak meghatalmazottja lett volna, ebből pedig az következik, hogy vádlott cselekménye a Btk. 381. §-ának 2. pontja szerint nem minősíthető, hanem csak a magáninditványra üldözhető csalás bűntettének tényálladékát állapítja meg. (904 nov. 17. 9420.) Csalárd módon közvetített biztosítási ügyletért felvett ügynöki és közvetítési díj jogtalan vagyoni haszon. 224. C: A jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló czélzatot a kir. tábla azért nem találja fenforgónak B. cselekményében, mert nincs bizonyíték, hogy B. az 50 frt ügynöki dijat jogtalan vagyoni haszon céljából igyekezett volna megtartani, a mennyiben a társaság által az elitéltnek, mint saját ügynökének fizetett jutaléka jogtalan vagyoni hasznot nem képez. Ez érveléssel azonban az alapperbeli ítéleteknek az a megállapítása nincsen megdöntve, hogy B. A. jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányzott célzatból követte el a vádbeli cselekményt, mert kétségtelen ugyan, hogy az életbiztosítási ügylet törvényes módon való közvetítéséért az ügynököt a törvény értelmében is megfelelő jutalék illeti, az elitélt azonban büntetendő cselekmény utján közvetített biztosítási ügyletért óhajtott jutalékhoz, vagyis vagyoni haszonhoz jutni, ami jogtalan vagyoni haszonnak tekintendő, s ezenfelül az elitélt szintén jogtalanul a sértett féllel szemben tiszteletdíjul 150 frtot kötött ki magának, melyből 50 frtot felvett, s ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy elítélt utóbb ezt az 50 frtot az életbiztosítási ajánlattal együtt beterjesztette a biztosító-társasághoz, ahol az a sértett fél javára elszámoltatott. Ezek szerint a jogtalan haszon szerzésére irányuló czélzat, mint az elitéltet terhelő csalásnak e törvényszerű ismérve az újra felvett eljárás eredménve szerint is fenforog. (1905. okt. 17. 8854.) Btk. 381. §. 2. p. A meghatalmazás feltételeire nézve használt ravasz fondorlat megállapitja-e a 381. §. 2. p.-ja alá eső csalást. 225. Vádlott mint meghatalmazott volt megbízva sértettek részéről ezek üzletének eladásával oly tartalmú szóbeli egyesség mellett, hogy a megbízók mindegyike csak siker esetén tartozik közvetitöi dijat fizetni. Vádlott azonban mind az öt sértettet figyelmüknek beszélgetéssel való elterelése és más fogások által tévedésbe ejtve az iránt, hogv az elébük tett megbízó levél azonos az előzőleg elolvásottal, oly megbízó levél aláírására bírta reá őket, melyben a szóbeli egyességgel ellenkezőleg azon esetre is kötelezettséget vállaltak, ha N. az üzletet el nem adja vagy az eladást, más közvetíti.