Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

Kereskedelmi törvény. ben, sem azon részükben nem követelhetők, a melyet azokból az utazó élelmére és lakására felhasználtatott, vagy akár meg is takaríthatott volna. (Curia 1905 február 14-én 460. sz. a.) 1727. A sörgyárban alkalmazott igazgató a K. T. I. rész 6. czimében emiitett segédszemélyzet közé nem tartozik, következően az ipartörvény 92. §-ának a felmondásra vonatkozó rendelkezése reá nem nyerhet alkalmazást. Egyéb megállapodás hiányában őt a szolgálati viszony felbontásával, egy évi felmondás illeti meg. A k i r. Curia: Alperes beismerte, hogy szolgálatába felperest, mint igazgatót felfogadta és alkalmazta, mint ilyen azonban felperes, mint azt a kir. Curia 542/1904. számú végzésében kimondotta, a K. T. I, rész 6. czimében emiitett segédszemélyzet közé nem tartozott, következően az ipartörvény 92. §-ának a felmondásra vonatkozó rendelkezése sem nyerhet felperes irányában jelen esetben alkalmazást. Minthogy felperes igazgatói minőségében nagy felelősséggel járó oly fontosabb állást töltött be, melytől kifolyóan, egyéb megállapodás hiányában, őt a szolgálati viszony felbontásával a hosszabb egy évi felmondási idő jogosan illeti meg, a szolgálat felmondásának idejét egy évben kellett megállapítani. 1905 november 3. 722/1905. sz. a.) 1728. A felmondási időre fizetés a főnököt a felmondás ténye alapján, mint törvényből folyó kötelezettség terheli, tehát akkor is, ha az elbocsátott alkalmazottnak a felmondásból vagyoni kára nem származott; a felmondó követelheti ugyan, hogy az alkalmazott a felmondás ideje alatt a szolgálatot teljesitse, de ha ezen szolgálatot nem kivánja és az alkalmazott a felmondási idő alatt uj állást kapott és töltött be, ez által a felmondó főnök a fizetés alól nem szabadul. Nem döntő az az alperesi állítás, hogy felperes á felmondási három hó tartama alatt más állást kapott, mert a felmondási időre járó összeg-kifizetése a felmondás ténye alapján, mint törvényből folyó kötelezettség terheli a felmondót, tehát akkor is terheli, ha az elbocsátott alkalmazottnak a felmondásból vagyoni kára nem származott. £ szerint a felmondó csupán azt követelheti, hogy az elbocsátott alkalmazott a felmondás ideje alatt a szolgálatot teljesitse, — a mit alperes a jelen esetben a saját előadása szerint sem követelt, — de nem szabadul a felmondás idejére járó fizetés alól azon az alapon sem, hogy az elbocsátott alkalmazott uj állást kapott. Ennélfogva a kifogásolt 450 korona tőkéből és kamatából álló követelés valódiságát meg kellett állapítani és felperest keresetének ezen tul terjedő részével el kellett utasítani. (Curia 1905 január 11. 468/1904.) i73°- Valamely biztositó társaságnak alkalmazottja, habár igazgatói czimmel bir is, de ha igazgatói hatásköre nincs, a társaság elleni igényeit elsősorban az iparhatóság előtt tartozik érvényesíteni.