Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

Segédszemélyzet. 657 Ebből szükségképp következik, hogy felperes mint iparossegéd csupán az 1884: XVII. t.-cz. 92. §-ának első bekezdésében meghatá­rozott 15 napi felmondásra tarthat jogszerű igényt. Ennélfogva stb. (1905 október 17. 6051. sz. a.) 1724. Az üzletvezető szabásznak törvényes felmondási ideje há­rom hónapban állapittatik meg. A jelen per döntő kérdése, hogy fel­peres hat heti vagy három havi felmondásra tarthat-e jogot. Alperes beismerte, hogy felperes a közadósnál mint szabász volt alkalmazva. Nem vitás, hogy a közadósnak nem volt meg a szabóipar viteléhez szükséges képzettsége és igy üzletét az ipartörvény 4., 5. és 8. §-ai értelmében csak oly feltétel alatt vihette, ha üzletében egy képzett egyént alkalmazott. A becsatolt iparigazolványból kitűnik, hogy köz­adós a felperest jelentette be az iparhatóságnál, mint olyant, a ki en­nek a kelléknek megfelel. Ez a körülmény és az, hogy felperes havi fizetése 300 koronát, tehát, az alkalmazotti fizetéshez arányítva nagy összeget tett ki, elégséges annak megállapítására, hogy felperes fon­tosabb teendőkkel megbízott alkalmazott volt és pedig még akkor is, ha az iparigazlovány tartalmával nem tekintetik is bizonyítottnak, hogy felperes a közadós üzletvezetője volt. Ennélfogva felperest a K. T. 57. §. 2. bekezdése értelmében három havi felmondás illette meg. (Curia 1905 január 11. 468/1904. sz. a.) 1725. A biztosító társaság üzletszerző ügynöke a neki biztosí­tott utazási napidijat arra az esetre is követelheti, ha huzamosabb tartózkodásra utasíttatott valamely helységbe. A kir. törvényszék: A felperes alkalmaztatásának felté­teleit magában foglaló 48. sz. a. szerint alperes igazgatósága felpe­rest mindennemű üzleti teendőkre alkalmazhatta és egyik ügynök­ségétől a másikhoz áthelyezhette. E szerint nem igényelhette felpe­res azt, hogy alperes őt folyton utaztassa, más részt jogosítva volt felperest a szegedi főügynökséghez áthelyezni. Felperesnek a meny­nyiben nem utazik, a napidíjra igénye nincsen, mert a fix fizetéssel és napidíjjal alkalmazott utazó csakis az uton tényleg eltöltött na­pokra igényelhet napidiját, a napidíj természeténél fogva az útköz­ben felmerült életfentartási költségek fedezésére szolgálván. A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete a perrendtartás 108. §-a alapján feloldatik és az eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy a felperes által az Sz. községben való tartózkodás bizonyítá­sára megnevezett tanukat hallgattassa ki és hozzon a kifejlendőkhez képest uj szabályszerű határozatot. (1905 április 5. 883/1904. sz. a.) 1726. A rendes fizetés mellett alkalmazott segéd részére kikö­tött utazási napidijak, a dolog természeténél fogva, csak az utazás­sal járó kiadások megtérítésére kikötött átalánynak tekinthetők, a melyek tehát az utazás esetén járnak s igy utazás nélkül sem egész­Grill-féle Döntvénytár. XII. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom