Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

656 Kereskedelmi törvény. felperes K. J.-sal együtt vette át, erről az összegről azonban elszámolni nem tudtak, hogy a felperes maga mondotta, hogy ő tudott K. J.-nak az alperes intézetet károsító üzelmeiről, hogy a felperes csak azután tett bünfenyitő feljelentést K. J. ellen, a mikor az már állásától elmozdittatott, továbbá tanuknak ama vallomásai alapján, hogy a felperes több esetben az egyesek által az alperes czégtől kért kölcsönök megszavaztatását a maga részére kikötött díjazástól tette függővé, miután felperes maga is beismerte, hogy egyes kölcsönkérőktől ilyen külön dijakat tényleg szedett, ellenben a felperesnek az az állítása, hogy a beszedett összegeket az intézeti ügyész részére és csak a kölcsöntkérők ingatlanainak telekkönyvi állásának megvizsgálási dija fejében szedte, az utóbb emiitett tanuk vallomásaival és különösen az által megczáfoltatik, hogy a felperes olyan esetben is szedett dijakat, a midőn nem is jelzálogkölcsön kéretett; a kir. ítélőtábla is bebizonyitottnak találja egyfelől azt, hogy a felperes tudomással birt K. J.-nak az alperesi czéget károsító üzelmeiről, ezeket elfoglalt állásával járó kötelességének megszegésével szándékosan elnézte és azok megelőzése, illetve jóvátétele czéljából szükséges intézkedéseknek kellő időben való megtételét elmulasztotta, másfelől pedig azt, hogy az alperesi czégnél állását arra is felhasználta, hogy oly módon szerezzen a maga részére vagyoni előnyt, a mivel éppen az alperes czég üzleti érdekeit is veszélyeztette. Minthogy pedig ezek alapján az alperes jogosítva volt a felperest vezérigazgatói állásától előzetes felmondás nélkül elmozdítani, a felperesnek az elmozdítása utáni időre követelt fizetés iránti keresete törvényes alappal nem bir és ezért helyesen lett keresetével elutasítva. A kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik indokai alapján. (1905 június 15. 600/1904. sz. a.) 1723. A szabónál alkalmazott szabászt a fontosabb teendőkkel megbízott segédek közé nem lehet sorolni és mint iparossegéd csu pán az 1884: XVII. t.-cz. 92. §-ának első bekezdésében meghatározott 15 napi felmondásra tarthat jogszerű igényt. A bpesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla nem fogadhatta el az elsőbiróság ítéletének azt a megállapítását, hogy felperes — a ki a szabóipart üző alperesnél mint szabász volt alkalmazva — oly fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédnek tekintendő, a kire nézve a felmondás határidejét, más megegyezés hiányában, az 1884: XVII. t.-cz. 92. §-ának utolsó bekezdése három hónapban szabja ki. Mert a most felhívott törvényhely szerint csak azt az iparossegédet lehet fontosabb teendőkkel megbízottnak tekinteni, a ki oly önállóbb tevékenységet s ennélfogva fokozottabb bizalmat is igénylő és nagyobb felelősséggel járó munkakörben van alkalmazva, a milyent az üzletvezető, könyvvivő, pénztárnok, utazó, raktárnok, munkavezető stb. töltenek be. Csupán a miatt tehát, mert a szabóipart üző alperesnél a felperes mint szabász volt alkalmazva, a fontosabb teendőkkel megbízott segédek közé felperest nem lehet sorolni. Ennélfogva felperest a 3 havi felmondás meg nem illeti.