Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)
Segédszemélyzet. *55 könyvi kivonat értelmében az alperesi társaság közgyűlése a felperes által végkielégítés iránt előterjesztett kérelmet méltányosnak ítélve, a végkielégítést megadanclónak mondotta ki és összegének meghatározását az igazgatóságra bizta. E szerint az okirat szerint tehát alperes a végkielégítés megadása iránt felperessel szemben kötelező ígéretet tett. Alperes a kereset ellenében azt a kifogást hozta fel, hogy ennek az ígéretnek megtételénél nyilvánvaló tévedésben volt, mert a végkielégítést, a mint az a 2. alatti kivonatból is kitűnik, a felperes hü szolgálatainak méltánylása tekintetéből igérte, a felperes hivatalának átvétele alkalmával megtartott vizsgálat eredményéből azonban arról győződött meg, hogy felperes hivatali kötelességeit súlyosan megszegte s oly szabálytalanságokat és mulasztásokat követett el, melyek őt a végkielégítéssel való jutalmazásra érdemetlenné tették, sőt törvényes okul szolgáltak volna a felperesnek felmondás nélkül való elbocsátására. Felperes az ennek a kifogásnak bizonyítása végett a 3. alatt becsatolt jegyzőkönyv tartalmának valóságát tagadta ugyan, de nem tagadta alperesnek azt a viszonválaszbeli állításait, hogy ez a jegyzőkönyv oly fogalmazványnak leírásával vétetett fel, a mely fogalmazványnak egyes tételeit maga a felperes módosította, a tanuk pedig azt vallották, hogy a 3. alatti jegyzőkönyv felperes ama feltételeit tartalmazza, melyeket a vizsgálat alkalmával az azt teljesítő ügyvezető által hozzá intézett kérdésekre adott és a mely feleletek felperes előtt egyenkint felolvastattak. A kérdéses jegyzőkönyv tartalmának valósága tehát ekkép felperes tagadása ellenére bizonyítottnak fogadandó el, annak pontjaiból pedig kétségtelen, hogy felperes a hivatali teendőinek ellátásánál oly szabálytalanságokat követett el, melyek a szolgálati hűség követelményeibe ütköznek és így alapos alperesnek az a kifogása, hogy felperes az igért jutalmazásra érdemtelen volt. Ezek szerint alperes a végkielégítés iránt 1900. évi február hó 28-án felperesnek tett ígéretet jogosan vonta vissza, mert a kötelező igéret is visszavonható, ha az igérettevő az igéret tételénél tévedésben volt ama feltevésekre nézve, melyek az igéret tételének lényeges indokát képezték. Ennélfogva felperest keresetével egészen elutasítani kellett. A k i r. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. (1905 január 18. 118/1904. sz. a.) 1722. A vezérigazgatói állástól azonnal való elbocsátásra törvényes ok az: hogy a vezérigazgató alantasának az intézetet károsító üzelmeit elnézi, vagyis azok megelőzése, illetve jóvátétele czéljából szükséges intézkedéseknek kellő időben való megtételét elmulasztotta, másfelől az is elég ok, ha állását arra használta fel, hogy oly módon szerzett vagyoni előnyt, a mivel a társaság üzleti érdekét veszélyeztette; ilyen eljárásnak tekintendő az, hogy a társaságnál kölcsönt felvevő felektől a maga részére külön díjazást szedett, sőt a kölcsönök megadását ezen külön díjazástól tette függővé. Tanuk amaz egybevétett vallomása alapján, hogy felperes írnoka volt K. J.-nak, hogy a részvényekre befizetett 14—15,000 korona összeget a
