Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

Kereskedelmi törvény. szolgálat adót terhelő viszont szolgálat ellenkező kikötés vagy törvényes intézkedés hiányában csak addig követelhető, mig a munkavállaló szolgálati kötelezettségének eleget tesz, vagy erre megfelelő képesség, mellett kész. Ilyen ellenkező törvényes intézkedésnek pedig az 1884. évi XVII. t.-cz. 97. §-ában foglalt rendelkezés nem tekinthető, mert figyelembe véve azt, hogy az anyagi jogszabály szerint a segéd szolgálatát a felmondási határidő alatt is rendszerint teljesíteni tartozik, kétségtelen, hogy a most idézett törvényszakasz intézkedése csakis abban az esetben alkalmazható, ha a segéd elvállalt szolgálati kötelezettségének eleget tenni kész és képes. Mindezek alapján alperest alaptalan felülvizsgálat kérelmével elutasítani kellett. (Bpesti tábla 1905 szeptember 7. II. G. 82/1905. sz. a.) 1720. Az a segéd, a ki állásáról jogos ok nélkül lemond, a felmondási időre járó illetményeit nem követelheti. A kir. ítélőtábla: Felperes keresetét arra alapítja, hogy a társaság ügyészével egyik igazgatósági ülésen felmerült szóváltás miatt kénytelen volt lemondását bejelenteni és így szerinte köteles neki alperes az egy évi felmondási időre járó s összesen 10,200 koronát kitevő járandóságából a még ki nem szolgáltatott 6375 koronát megfizetni. Felperes a keresetben előadottak kiegészitésekép későbbi perirataiban azt hozta fel, hogy az 1903. november hó folyamán tartott egyik igazgatósági ülésen az intézet ügyésze felperesnek azt mondotta: „Önnek kutya kötelessége az iratokat utánam vinni" s ezzel a nyilatkozatával becsületében súlyosan megsértette, a társaság igazgatóságának elnöke pedig ezért felpersnek kérelme daczára elégtételt nem szerzett, sőt a felperes ellen irányuló rágalmazó állításokkal az igazgatóságot a felperes lemondásának elfogadására birta rá. Az, hogy a társaság elnöke a felperes lemondását minő előterjesztéssel bocsátotta az igazgatóság határozata alá? mint a lemondás benyújtása után felmerült körülmény a lemondás okainak elbírálásánál figyelembe nem vehető és igy a lemondás okául egyedül az intézeti ügyésznek fentebb emiitett megjegyzése tekintendő; minthogy azonban ez az alperes által beismert megjegyzés a felperes egyéni becsületét nem érintette, de különben sem maga az alperes, illetve az alperesi társaság igazgatóságának tagjai által tétetett, az felperesre nézve a szolgálati viszony egyoldalú megszüntetésére törvényes okul nem szolgálhatott és igy felperes ezzel a lemondással szemben a felmondási időre járó illetményei tekintetében törvényen alapuló igénynyel nem bír. A kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagya'tik. (Curia 1905 november 2. 670/1905. sz. a.) 1721. A részvénytársaság közgyűlésén megszavazott végkielégítéshez nem tarthat igényt az az intézeti tisztviselő, a ki ellen utóbb több visszaélés bizonyult be. A kir. ítélőtábla: A 2. alatt esatolt közgyűlési jegyző-