Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

650 Kereskedelmi törvény. áll. Alperesnek az a további kifogása, hogy felperes keresetét, mely szerinte tulaidonképen teljesitésre iráyuló kereset, a tőzsdei szokások 57. §-ában megállapított 30 napon tul, tehát elkésetten indította meg, szintén alaptalan, mert a kereset tényleg megállapítási kereset és mert a hivatkozott 57. §-ban meghatározott 30 napi elévülési határidő kizárólag az 57. §. A) pontjára vonatkozik, tehát átadás vagy átvétel körüli késedelmet tételez fel. A perköltségek a vesztes alperest terhelik. (Bpesti tőzsdebiróság 1904 november 15. 1109/1904. sz. a.) 49- §• 1709. A kereskedelmi törvény 49. §-a értelmében mindazon ügyletek által, melyeket a kereskedelmi meghatalmazott főnöke nevében köt, tekintet nélkül arra, hogy az ügylet világosan a főnök nevében köttetett-e vagy a fennforgó körülményeknél fogva a szerződők akarata szerint a főnök nevében kötöttnek tekintendő, harmadik személyek irányában jogokat egyedül a főnök szerez. (Curia 1905 november 7. 1325/1904. sz. a.) 1710. Ha a főnök alkalmazottját a létrejött megállapodáshoz képest baleset ellen biztosítja, az alkalmazott által szenvedett balesetből származott igényeket maga lévén köteles a biztosító társaság ellen érvényesíteni, — ha ezt elmulasztja, az ebből származott kárát az alkalmazottnak megtéríteni köteles. (Curia 1905 január 18. 839/1904.) VI. Segédszemélyzet. 55- §• 1711. A takarékpénztár volt igazgatójának évi segélydijat szavazott meg s azt az intézet fennállásának tartamára kivánta biztosítani, a miért is, ha a takarékpénztár fennállásának időtartamát meghosszabbította és ez alapon működését alapszabályszerüleg folytatja, az alapszabályoknak részbeni módosítása nem bir azzal a hatálylyal, mintha az eddig fennállott takarékpénztár megszűnt és helyébe egy uj intézet alapult volna, s nincs jogosítva a segélydij fizetését megtagadni. A k i r. törvényszék: Az alperesi takarékpénztár oly értelmű határozatot hozott, mely szerint felperes részére az általa, mint az intézetnek volt vezérigazgatója által, szerzett érdemei elismeréséül havonként előre fizetendő 600 forint évi segélydijat szavazott meg azzal a meghatározással, hogy ezen összeg a takarékpénztár alapszabályszrü tartama, vagyis 1903 február 20-ig feltétlenül folyósítandó, Alperes a segélydij kifizetését megszüntette azon az alapon, hogy az intézetnél: megalakulásakor 30 évben megállapított alapszabályszerü tartama lejárt és ennélfogva felperesnek a segélydijra való igénye megszűnt; ezzel szemben felperes azon állásponton áll, hogy a segély-