Magyar döntvénytár, 12. kötet - 1905 (1907)

Segédszemélyzet 55. §. 651 dijhoz továbbra is igénye van, mert alperes alapszabályait akként módosította, hogy a takarékpénztár tartamát 1903. évi január hó i-töl kej-.dődőleg 31 évre, vagyis 1934 deczember hó 31-éig terjedő időre állapította meg és mert a segélydij részére a takarékpénztár tartamára élethossziglan szavaztatott meg. Azt az alperes nem tagadta, hogy a takarékpénztár tartama közgyűlési határozattal további 31 évre, vagyis 1934. évi deczember 31-ig lett megállapítva. Megállapítható, hogy az évi 1200 K. segélydij felperes részére a takarékpénztár alapszabályszerü tartamára szavaztatott meg a nélkül, hogy az erre vonatkozó határozatban a segélydij megszűnésének időpontja közelebbről megjelöltetett volna. Kétségtelen ebből, hogy a takarékpénztár a segélydijat felperesnek az intézet fennállásának tartamára kívánt? biztosítani és habár a kérdéses határozat hozatalakor még nem volt szó az intézetnek alapszabályszerüleg 30 évben megállapitotr tartamának meghosszabbításáról és ennélfogva az érdekeltek ak!<o;- még az 1903. évet tekintették az alapszabályszerü időtartam lejárati idejének, mindazonáltal a tanuk vallomásai alapján megállapítható, hogy a segélydij fizetése nem tétetett függővé más feltételtől, mint egyrészről a felperesnek életben maradásától, másrészről pedig az alperesi takarékpénztár fennállásától. Minthogy pedig a takarékpénztár fennállásának időtartamát meghosszabbította és ez alapon működését alapszabályszerüleg tovább folytatja, és minthogy az alapszabályoknak részbeni módosítása nem bír azzal a hatálylyal, mintha az eddig fennállott takarékpénztár megszűnt és helyébe egy uj intézet alapult volna, ennélfogva felperes jogosítva van az alperestől a segélydijat az ujabban megállapított alapszabályszerü időtartam lejártáig, illetve ezen időn belül netán bekövetkezhető elhalálozásának időpontjáig követelni. Akir. Curia: A másodbiróság ítélete az elsőbiróság ítéletéből felhívott indokainál fogva helybenhagyatik. (1904. deczember 15. 637/1904. V. sz. a.) 1712. A volt főnök azokkal, akik hozzá kérdést intéztek, közölte, hogy a nála alkalmazva volt tisztviselő szorgalmas stb., de megjegyezte, hogy bizalmi állásra nem alkalmas és üzleti titkokat nem szabad reá bizni; minthogy a főnök jogosan tekinthette volt alkalmazottját olyannak, a ki a köteles titoktartást megszegte, csak a kereskedelmi forgalomban feltétlen szükséges őszinteséggel járt el és igy abból ellene kártéritési alapot megállapítani nem lehet. (Curia 1905 június 15. 647/905. sz. a.) 1713. A szolgálati viszonyban adott cautio az utóbb keletkezett adásvételi viszonyból származott követelésekre kifejezett hozzájárulás nélkül akkor sem fordítható, ha ezen ujabb viszony tartama alatt is benhagyatott az. (Curia 1905. nov. 27. 1653/904.)