Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

S2 Btk. 262. és 263. §§. 1)) hivatalos beadványban foglali sértés esetében. 262. §. 235. C: Vádlottnak az a tette, hogy egy beadványban P. D. századosról a kir. ítélőtábla által megállapított ténybeli állításokat használta, jelesül, hogy az a vádlottat jogtalanul két nappal tovább tartotta fegyvergyakorlaton stb., minthogy a beadvány hatóság előtti eljárásra szolgált okul, a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás ismérveit kimeríti ugyan, mert a jelzett ténybeli állítás többek előtt tettnek tekintendő, azonban mégis nélkülözi azt a nyilvánosságot, a mely a Btk. 262. §-a szerint minősülő rágalmazás vétségének alkateleme. (1903. jun. 30. 6052.) 236. iC: A Btk. 262. §-á,ban meghatározott cselekmény egyik lényeges ismérve a nyilvánosság, az a tény pedig, hogy a vád tárgyát képező és a sértett alispán hivatali kötelességeire vonatkozó rágalmazó tényállitások hatósághoz intézett beadvány mellékletébe foglaltattak, bár a megállapítás szerint «többek» tudomására hozattak is, azt a nyilvánosságot, a melyet a Btk. 262. §-a feltételez, nem fejezi ki. (1904. márcz, 17. 2553.) 237. Z. J.-né és B. E. a perlaki járásbíróságnál alkalmazott dr. F. J. albiróról a Btk. 258. §-ában meghatározott minőségű és az albiró hivatali kötelességéle vonatkozó tényeket az igazságügyminiszterhez benyújtott kérvényben állították. C: Ez a kérvény a Btk. 262. §. szerinti nyilvánosságot faem meríti ki, mert e §-ban meghatározott büntetendő cselekménynél a nyilvánosság oly foka szükséges, mely a Btk. 134. és 171. §. értelmének felel meg. (1904. decz. 21. 10479.) Vádlott saját, a sértettet meggyalázó ténye valódiságának bebizonyítása nem eredményezi büntetlenségét. 263. §. 238. C: A védelem álláspontja szerint a «Pressburger Zeitung» cz. napilapban megjelent, vádlottól eredő közleményben foglalt állítás, mely szerint vádlott W. K. főmagánvádlót kutyakorbácscsal jól megérdemelt módon megfenyegette, az alsóbiróságok megállapításához képest valónak bizonyult. Ámde a jelen esetben a Btk. 263. §-a utolsó bekezdésének alkalmazhatósága ki van zárva, mert a Btk. 258., 260., 261. és 263. §-aiban foglalt rendelkezések egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a törvény, midőn az állított tény valódiságának bizonyítását bizonyos esetekben megengedi és a bizonyítás sikerülése esetére a cselekmény büntetlenségét biztosítja, ezt a sértett tényére, vagyis a sértett ténykedését tartalmazó állításra való vonatkozásban rendeli; a vádlott ténye ellenben, valamint egyrészt a bizonyítás alkalmas tárgyát nem képezheti, ugy másrészt a valódiság bizonyítása a cselekmény büntetlenségét sem eredményezheti. Az a körülmény tehát, hogy az, a mit vádlott a vád tárgyává tett sajtóközleményben mint saját tényét állított; valónak bizonyult, a cselekmény büntethetőségének kizárása okai nem szolgálhat. (1903. január 13. 324.)