Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 243. és 247. §§. 7! után is e kettős vádat tartotta fenn. A törvényszék azonban v. ama 242- §• tényeiben, hogy a vádbeli alkalommal a személyes szabadságától meg­fosztott H. J.-et megszurással, tehát testi sértésre irányuló fenyegetéssel arra kényszeritette, hogy himvesszőjét elővéve, az asztal és ágy lábá­hoz ütögesse, majd pedig saját himvesszőjét meztelenitve ki, annak megcsókolására és megnyalására kényszeritette, csak oly erőszakot és sanyargatást állapított meg, a mely indokolttá teszi a Btk. 323. §-ának 3. bekezdésében meghatározott súlyosabb büntetés alkalmazását, miért is a vádlottat! a Btk. 242. §-ába ütköző természetelleni fajtalanság vádja alól felmentette és csak a 323. §-ba ütköző vétségében mondotta ki bűnösnek. Minthogy pedig a törvényszék a vádlott cselekményét a Btk. 323. §-ába ütköző vétségnek e szerint helyesen minősítette: a 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semm. ok nem forog fenn. (1904. febr. 19. 961.) C: Hh. (1904. nov. 22. 9530.) Lemenő rokonon elkövetett vérfertőzés hivatalból üldözendő. 202. Vádlott nemi ösztönének kielégítése végett 13 éves törvényes leá- 243. §. nyán a leány mellének és nemzőrészének fogdosása által fajtalanságot köve­tett el. A tsz. és T. a Btk. 243. §. 2. p-ban meghatározott vérflertőzte-tés bűntettében mondta ki vádlottat bűnösnek. C: A Btk. 244. §-ának 3. bekezdésében foglalt ama rendelkezés, hogy a bűnvádi eljárásnak csak a szülő vagy gondnok indítványára van helye, a testvérek közötti vérfertőzés és természet elleni fajtalanság bűntettére vonatkozik, a Btk. 243. §-ában meghatározott s a felmenő és lemenő ágbeli rokonok között elkövetett büntetendő cselekmények azonban hivatalból üldözendők lévén, azokra a Btk. 244. §-a 3. bekez­désének rendelkezése ki nem terjed. (1903. nov. 4. 8952.) A tanitó által leánynövendékén elkövetett fajtalanság. 203. Vádlott tanitó tanítványát, midőn egy ízben füzetekkel nála meg- 247. §. jelent, átölelte, megcsókolta, emlőit fogdosta és e közben megmerevedett him­vesszőjét hátulról, a ruhán keresztül a leány czombjaihoz addig bökdöste, mig magömlése bekövetkezett. A kérdéses alkalommal vádlott N.-val, mint már előzőleg több ízben tette, ingerkedett, anélkül, hogy ellene erőszakot hasz­nált volna. ' ' C: Igaz ugyan, hogy ezekből a tényekből kifolyólag vádlott ter­hére a szemérem elleni erőszak bűntettének egyik lényeges alkateleme, t. i. az erőszak, illetőleg fenyegetés vagy az öntudatlan állapot, jelen esetben fenn nem forog; úgyde vádlott ténykedései teljesen kimerítik a Btk. 247. §-ának 2. bekezdése szerint minősülő csábítás fogalmát, mert ezek szerint kétségtelen az, hogy vádlott tanítványával szemben a nemi ösztön fölkeltésére, ingerlésére és kielégítésére czélzó cselek­ményt kezdeményezett; a csábítás pedig nem csupán ígéret, ajándéko­zás, rábeszélés, hanem minden oly cselekmény által is elkövethető, melynél a fajtalankodás, a törvényben meghatározott személyek, jelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom