Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 384. §. 9. p. 223 622. C: Minthogy a vádlottak különvédője a bizonyítani kivánt té- 384. §. 9. p. nyéknek határozott megjelölésével azért indítványozza a bizonyítás felvételét , hogy bizonyittassék, miként a bizonyítékul elfogadott terhelő vallomások aggályosak s megbízhatatlanok, sőt valótlanok, minthogy továbbá a vádlottak külön védőjének indítványában megszereztetni kivánt bizonyítékok a lkalmasaknak mutatkoznak arra, hogy kétséget támaszszanak a kir. törvényszék ítéletének alapul szolgált ténybeli megállapítások helyességére (B. P. 202. §.) s ezért a bizonyítani kivánt ténykörülmények az ügy eldöntésére nézve lényegeseknek látszanak; minthogy végül a B. P. 446. §-ának az a rendelkezése, hogy a tanuk vallomásának hamissága perújítás alapjául szolgálhat, csak a jogerős ítélettel befejezett bűnvádi eljárás újrafelvétele esetére vonatkozik s ez a vádlottakat Vagy különvédőjüket nem gátolhatja a B. P. 593. § ának első bekezdésében biztosított ama jogok gyakorlásában, hogy a bűnvádi eljárás folyamában bizonyitásfelvételre indítványt tehessenek s ezen az Uton a terhelő tanuk vallomásának hamisságát vagy valótlanságát bizonyíthassák; ezek szerint a kir. ítélőtábla azzal a kijelentésével, hogy a vádlottak külön védője, által indítványozott bizonyítás felvételét megtagadta, a törvénynek a Védelem szempontjából lényeges rendelkezését, elvét megsértette, illetőleg tévesen alkalmazta. (1903. márcz. 11. 2205. szám.) 623- A kir. ügyész vádlott ellen az elsőfokú főtárgyaláskor a B. T. K. 414. §-ának 3. és 4. pontjába ütköző csalárd bukás büntette miatt emelt vádat azon az alapon, hogy,vádlott a hitelezők megkárosítására irányuló czélzattal fizetésképtelenségének tudatában Sch. Márton és a zsombolyai takarék- és hitelegylet hitelezőknek zálogjogot engedélyezett s kereskedelmi könyveit törlés, vakarás és lapok kitépése által akkép változtatta meg, hogy azokból cselekvő s szenvedő vagyoni állapota és üzletének folyama ki nem deríthető. Á kir. törvényszék vádlottat a B. T. K. 416. §-ának 3. és 4. pontja alá eső vétkes bukás vétségében mondotta ki bűnösnek, mely ellen a kir. ügyész a vádtól eltérő minősítés miatt a B. P. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott semmiségi okból felebbezéssel élt s egyszersmind a kir. főügyészi helyettes a felebbviteli tárgyaláson a vádbeli minősités szempontjából több irányban a bizonyítás kiegészítését indítványozta. Ezt az indítványt azonban a kir. Ítélőtábla elutasította abból az okból, mert nem az elsőfokú ítéletben foglalt ténymegállapítás, hanem csak a vádbeli cselekmény minősítése támadtatott meg felebbezéssel, következőleg uj tények megállapítása a felebbezés keretét meghaladná, miből kiindulva a kir. törvényszék ténymegállapítását ennek felülvizsgálása nélkül a'apul elfogadva, az elsőfokú ítéletet a minősités tekintetében helybenhagyta. C: A kir. ítélőtáblának álláspontja törvényes alappal nem bir, mert a minősités tárgyában bejelentett felebbezés a dolog természete szerint a minősités alapjául szolgáló ténymegállapításra is kiterjed. Minthogy pedig a kir. ítélőtábla mint másodfokú bíróság a B. P. XX. fejezetének szabályai és a B. P. 418. §-ának 1. bekezdésében ké-