Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

136 Btk. 403. '§., 403. §. 3. p. és 404. §. 403- §• C: Minthogy a T. által törvényes kellékekkel bírónak megállapított váltónak értékesítés czéljából a jelzett módon történt bemutatása a Btk. 401. §-ában meghatározott használat fogalmát teljesen kimeríti és a Btk. 401., 403. §§^inak 1. pontjába ütköző magánokira thamisitás bűntettét képezi, mert vádlott az elfogadóra és a forgatóra nézve általa hamisított váltót ezeknek sérelmével arra használta, hogy őket váltókötelezettségben levőknek tüntesse fel és ebbeli kötelezettségüket bizonyítsa: nyilvánvaló, hogy az alsófoku bíróságok tévedtek, midőn vádlottat a Bp. 326. §-ának 1. pontja alapján felmentették. (1904. január 12. 301. szám.) Postatakpénztári könyv hamisítása. 403. §. 3. p. 417. C: Minthogy vádlott a könyvecske átadásával, iileive zálogba adásával azt czélozta bizonyítani, hogy a könyvecskében hamisított 120 korona betéthez a postatakarékpénztárral szemben követelési joga van és hogy erre nézve a postatakarékpénztárnak kötelezettsége áll fenn: nyilvánvaló, hogy a hamisított okirat a Btk. 401. §-ában meghatározott módón - használtatott, és hogy az a hamisítás a Btk. 401., 403. §-ának 3. pontjába tüközik. (1904. nov. 7. 9310.) Biztosítéki váltók szerződés-ellenes kitöltése és továbbadása tévedésből. 404. §. 418. A K. J. czég egy vállalat financirozása alkalmából 10 drb. 60.000 korona értékű biztosítéki váltót vett át, a melyek egy része lejárattal volt ellátva, más része lejárat nélküli volt. E váltókat a szerződéssel együtt az ily ügyekkel foglalkozó K. T. czégtag helyezte az ő kezelése alatt volt uénztárba; innen azonban, mikor az egyik vaitó lejárt, ennek kicserélése ivégett az egész ügycsomót, tehát mind a 10 darab váltót átadta K. J. czégtagnak, a nélkül, hogy e váltók továbbadásának tilalmát vele közölte volna. ,K. J. az általa kezelt pénztárba helyezte az ügycsomsdt s alkalomadtán az ^ebben volt összes váltókat fölvette a leszámitolási jegyzékbe s egyéb váltókkal együtt, lejárattal kitöltse s a czégre telepítve leszámitoltatta. Az ilyen váltók mindegyikét egy-egy czégtag látta el forgatói aláírásával s igy történt, hogy a kérdéses biztosítéki váltók közül néhányra K. T. irta nevét, a ,ki a továbbadás tilalmát tudta. Minii e váltók, a czég által lejáratkor beváltatván, minthogy a vállalat időközben meghiúsult, tulajdonosának visszaadattak. Ez, látva, hogy a váltók értékesítve voltak, a Btk. 404. ,§. alapján följelentést tett. A bpesti tsz. vádtanácsa e vád ellenében megszüntette az eljárást, mert a K. czég vagyoni helyzete emberi számítás szerint kizárta a kár okozásának lehetőségét is. Azt azonban nem tekintette bizonyítottnak a vádtanács, hogy K. T. csak feledékenységből és tévedésből járt el. Viszont a kir. tábla éppen ezt, t i. a szándék fenn nem forgását fogadta el határozata alapjául, ellenben elvileg kimondta, hogy a mennyiben a cselekmény szándékosan követtetett volna el: az magában foglalná a Btk. 404. §-ának tényálladékát. B p e s t i T.: A «K. J.» czégnek s illetve tagjainak ténye szerződésellenes, tehát jogtalan volt, mert a nevezett czég az említett vál-