Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)
82 Magánjog. hogy végrendelkező nem öntudatosan, illetve elmezavarban cselekedett s tette meg nyilatkozatát. És ha végrendelkezőnek üldözési mániában (insania perispherica — környezeti őrültség) szenvedő állapota megállapítást nyert volna is, minthogy a részletes őrültség nem okvetlen zárja ki az öntudatos cselekvést, nyilatkozattételt, az pedig ki van zárva a tanuk vallomása szerint, hogy a végrendelkező tette, illetve végrendelkezése ily kóros állapot kifolyása lenne, a végrendelkezés érvénytelensége végrendelkező ily kedélybetegsége alapján sem állapitható meg. Tekintettel tehát arra, hogy a végrendelkezésre vonatkozóan kihallgatott tanuk vallomásának hiteltérdemlősége ellen semmi adat fel nem hozatott, azok pedig végrendelkező értelmisége, észbeli tehetsége megbirálására képesek, s ezek által végrendelkezőnek öntudatos szabad elhatározás szerinti cselekvése beigazoltatott: a megtámadott végrendeletnek érvényessége elismerendő volt. A m. kir. Curia: (1904 április 6-án 3487/903.) 223. Habár az Írásban és olvasásban különben jártassággal birt örökhagyó a végrendelkezés időpontjában látóképességének meggyengülése miatt nem is volt képes arra, hogy az idegen kézzel irt végrendeletet aláirás előtt elolvashassa, e miatt az a végrendelet érvénytelennek annál kevésbé mondható, mert a végrendelkezésnél jelen volt tanuk vallomása és a végrendeletről kiállított okirat tartalma szerint a végrendelet megalkotása alkalmával az irni és olvasni nem tudó örökhagyók végrendeletének érvényességéhez az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-ában megkivánt külső kellékek is megtartattak. (A m. kir. Curia 1904 június i-én 7968/903.) 224. Az egyébként végrendelkezési képességgel biró vakok nincsenek elzárva attól, hogy érvényes Írásbeli magánvégrendeletet alkossanak. A kir. Curia: Az 1876: XVI. t.-cz. 21. §. csak a némák és siketnémák, továbbá a 18 éven alóli kiskorúakra mondja ki azt, hogy azok érvényesen csak kir. közjegyző előtt végrendelkezhetnek, az egyébként végrendelkezési képességgel biró vakok tehát, tekintettel arra, hogy az 1886: VII. t.-cz. 21. §. c) p. csak élők között létrejött jogügyletekre vonatkozik, nincsenek elzárva attól, hogy érvényes Írásbeli magánvégrendeletet okozzanak. Ennélfogva, habár az Írásban és olvasásban különben jártassággal birt örökhagyó a végrendelkezés időpontjában látóképességének meggyengülése miatt nem is volt képes arra, hogy az idegen kézzel irt végrendeletet aláirás előtt elolvashassa, e miatt az a végrendelet érvénytelennek annál kevésbbé mondható, mert a végrendelkezésnél jelen volt tanuk vallomása és a végrendeletről kiállított okirat tartalma szerint a végrendelet megalkotása alkalmával az irni és olvasni nem tudó örökhagyók végrendeletének érvényességéhez az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-a által megkivánt külső kellékek is megtartattak. (Curia 1904 június 1. 7968/903. sz. a.)
