Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Házassági törvény. A házasság megszűnése. 55 rozott határidőn belül fenntartott kereseti kérelme folytán a házasságot az 1894. XXXI. t.-cz. 80. §-a a) pontja alapján alperes hibája miatt helyesen bontotta fel és a 85. §-a értelmében helyesen nyilvánította alperest vétkesnek. A m. k i r. Cnria: (1904. évi június hó 6-án 1,503. P. szám alatt) A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. 82—84. §. 158. Habár megállapítható is az, hogy alperes a felperest gyalázó szavakkal illette és feslett életmód folytatásával gyanúsította, alperesnek házastársi kötelességszegései még nem fogadhatók el alperes ellenében bontó okul az 1894: XXXI. t.-cz. 82. és 83. §-ai értelmében, mert az alperesnek házastársi kötelességszegései az együttélés idejében fordultak elő, minélfogva alperesnek fent megjelölt kötelességszegései a 84. g. értelmében csak olyan bontó oknak támogatásaként volnának figyelembe vehetők, a mely a felperes által előidézett különélés után merült fel. C u r i a : A peres házastársak közötti életközösség, felperesnek a per adataival megerősített kereseti előadása szerint, 1900 június havában az által szűnt meg, hogy a jelzett időben felperes gyermekeivel Bpestre ment nyaralni. Ezek szerint, habár F I. pr.-né, H. B. és K. F.-né tanuk vallomásából megállapítható az is, hogy alperes a felperest gyalázó szavakkal illette és feslett életmód folytatásával gyanúsította, B. L-né és K. F.-né tanuk vallomása szerint alperes az ezen tanuk iránti szemérmet sértő módon viselkedett, alperesnek mindezen házastársi kötelességszegései még nem fogadhatók el alperes ellenében bontó okul az 1894: XXXI. t -cz. 82. és 83. §-ai értelmében, mert az alperesnek fent körülirt házastársi kötelességszegései az együttélés idejében fordultak elő, azok miatt felperes saját kereseti előadása szerint ismételten szándékozott válópert indítani, de a rokonok rábeszélésére ismét kibékült alperessel és ettől 1900 június havában nem ennek kötelességszegései miatt, hanem csupán nyaralás czéíjából, tehát ideiglenesen távozott és mégis a bontás iránti keresetét csak 1900 deczember i-én adta be, minélfogva alperesnek fent megjelölt kötelességszegései a 84. §. értelmében csak olyan bontó oknak támogatásaként volnának figyelembe vehetők, a mely a felperes által előidézett különélés után merült fel. Ilyen bontó okot azonban felperes nem bizonyított, mert ilyenül alperesnek a K. M. a. levelekben az a kijelentése, hogy a felperes részéről a visszatéréséhez kötött azt a feltételt, hogy felperesnő tetszése szerint hosszabb, rövidebb időre hazulról távozhassék, nem fogadja el, nem állapitható meg. Ezekből az okokból felperest, keresetének a házasság felbontása iránti részével, mindkét alsó bíróság ítéletének e részben megváltoztatásával elutasítani kellett. (1904 ápril 13-án 1849.) 159. Alperesnek az a ténye, mely szerint a házassági életkö-